A túlságosan sűrű fillér

A Claire’s amerikai csődje alapvető kérdéseket generált a hasonló üzleti modellel működő vállalkozások megmaradásával kapcsolatban. Aggódni nem kell, a sűrű fillér elve továbbra is működőképes, kérdés persze milyen csatornákon marad fenn.

Fotó: Getty Images/Europa Press News/Cezaro De Luca

A napokban jelent meg a hír, hogy a főként lányoknak, különösen kislányoknak szánt ruházati és szépségipari kiegészítőket áruló Claire’s Amerikában csődvédelembe menekült, majd nem sokkal később a brit üzletlánc is erre a sorsra jutott. A hír azért érdekes, mert a boltlánc itthon is elérhető, sőt az általa képviselt üzleti modellben szinte az elsők között jelent meg az országban, bár túl nagy hálózatot nem hozott létre, alig több mint egy tucat boltot működtet itthon, főként a fővárosban. A hálózattól amúgy nem áll távol a csődvédelem, 2018-ban már volt rá példa, akkor sikerült rendbe tenni, most azzal magyarázzák a fizetésképtelenséget, hogy nagyon megerősödött a kínai hasonló üzleti modellel működő online piacok (platformok) szerepe a fogyasztók körében. Valóban, a Temu és a Shein tarolnak Európában és az Egyesült Államokban is. Kérdés azonban ez a lendület a jövőben is kitart-e. Vannak objektív okok, amelyek a hagyományos üzletek visszaerősödésére utalnak.
 

Online, vagy hagyományos bolt
 

Az olyan boltláncoknak, mint a Claire’s, egyszerűen értelmezhető az üzleti modelljük: olcsón vagy jó ár-érték arányban élményt kínálnak a vevőknek egy-egy pandás telefontokkal, disney-s hajcsattal vagy színes műhajtinccsel. Pont olyan kis mütyüröket kínálnak, amelyek jellemzően egy-egy alkalomra vagy hangulatra szólnak. Ezt az üzleti modellt ültették át a kínaiak az online értékesítésére. Olcsón kínálnak érdekes, egyszer vagy egyszer sem használható termékeket, a lényeg, hogy legyen a vásárlónak. Mindez akkor működik, ha a házhoz szállítási költségeket viszonylag alacsonyan lehet tartani. A briteknél azonban több webshop is bevezette az áruvisszaküldési díjat, ami sok esetben megegyezik az áru értékével. (A legnagyobb rendelésmennyiség általában pénteken és a hétvégén jelenik meg, amit hétfőn kijózanodva sokan visszaküldenek.) Továbbá a magas logisztikai költségek miatt egyre drágábbá vált a házhoz (nem csomagautomatához) szállítás. 

Az ebben az üzleti modellben értékesített termékeknek a lényege, hogy vagy a boltig kell elsétálni és ott azonnal megszerezhető, vagy a laptopot kinyitva, a terméket megrendelve a csomagküldő egy napon belül a kanapéig szállítja a holmit.

 Ha fel kell állni a kanapéból és el kell menni a csomagautomatáig (ráadásul az oda szállítás sem olcsó), elgondolkodtató, hogy nem érdemes-e egyből a boltba menni. Tény azonban, hogy a Temu és a Shein üzleti modellje kifogott a Claire’sen. Gyanús azonban, hogy nem feltétlenül azért, mert az egyik olcsóbb, mint a másik. Sokkal inkább az lehet a háttérben, hogy a kínaiak beszállítói háttere gazdaságosabb, mint az amerikaiaké. Nem mellesleg valószínűleg azok is távol-keletiek voltak, csak épp a vámok növekedése miatt jelentősen megnőtt a beszállítói költségszerkezet.
 

Hangulatvásárlás
 

Összefoglalva: élmény alapú filléres vásárlás, ami elsősorban a vevő közérzetét javítja, a kereskedő pénztárcáját duzzasztja. A Claire’s kivételt képez, mert több termékkörben sem a hagyományos sűrű fillér elvét követi, hanem inkább a termékek egyediségében tűnik ki. Sok esetben azonban ebben a boltban is jellemző a diszkont elv, pont úgy, mint a Pepcóban, a TEDi-ben, vagy a Flying Tigerben, sőt ide sorolható még a KIK is, bár a termékkínálata egyértelműen a ruházat felé hajlik. Ezek az itthon is ismert bolthálózatok, amelyek mellé egyre több kínai hátterű „mütyürkebolt” zárkózik fel, erősítve a versenyt. Mindegyik hálózat a popularitást célozza és igyekszik nagyon pénztárcabarát árakkal működni. Az itthon ismert hálózatok legöregebbje a dán Flying Tiger, amely a nyolcvanas években Zebraként működött és a termékeinek a nagy része tíz dán koronába került – annak idején.

Az itthon is mert hálózatok mellett sok más ismert is működik nemzetközi szinten, ilyen például a japán Daiso, az amerikai Dollar Tree, a francia GiFi, az angol Poundland vagy kínai Miniso (ennek itthon is vannak üzletei). 

Viszont nem ezek a láncok találták ki ezt az üzleti modellt. A modern filléres üzletek atyjai közé az amerikai Dollar stores sorolandó, a cég az 1950-es 1960-as években ment nagyot, de nem titkolták, hogy egy majd száz évvel korábbi modellt adaptáltak. A Woolworth’s üzletekét. Ezt a hálózatot 1879-ben Frank Winfield Woolworth alapította és ő volt az első igazi sűrűfillér kedvelő, a boltjaiban mindent egy dime-ért (tízcentes érme) árult.

Az amerikai üzleti sikereket vette át a dán Zebra (később Flying Tiger) majd a működő modellel jelent meg 1994-ben a német KIK, majd tíz évvel később egy időben (2004)-ben a német TEDi és a lengyel Pepco is. Fontos leszögezni, hogy ezek a boltok nemcsak kereskedők, hanem kereskedelmiingatlan-hasznosítók is, hiszen valójában a meglevő erőforrások és infrastruktúra optimális felhasználásával megszerezhető legnagyobb profit érdekében alakultak, nem pedig a hagyományos kereskedés mentén. (Sok esetben egyébként ma már a hagyományos kereskedők is inkább a profitmaximalizálásban érdekeltek, nem pedig a hagyományos kereskedelmi értékek javításában. Ennek a szemléletnek főként az online kereskedelem fejlődése adott teret.)

Ma már az online értékesítésben is egyre újabb üzleti modellek jelennek, a legerősebb ilyen a platformok létrehozása, amelyek kvázi online piactérként működve engednek be a gyűjtőlapra gyártókat, viszonteladókat, hogy közvetlenül a vásárlónak értékesítsenek. A kínaiak mellett számtalan ilyen üzleti modellt alkalmaznak Amerikában a divatiparban és a barkácspiacon is. Ugyanakkor az online kereskedelem fejlődése lelassult és a logisztikai háttér nehézkesebbé vált. Így több üzleti modell is csődöt mondott. Ám mivel az utóbbi időben a kiskereskedelem nagyjai az online fejlesztésekben voltak érdekeltek, a hagyományos üzleti modelleket némileg elhanyagolták, ezért most az online és a fizikai üzletek is „lógnak a levegőben”.

Egyetlen modell kezdett most fejlődni, ez pedig nem más, mint a smart üzletek, amelyek kassza és kiszolgálók nélkül működnek. Sok esetben (például élelmiszer, ruházat, drogéria) ez lehet a jövő, de egyelőre erre nincsenek megfelelő üzleti modellek, tekintettel arra, hogy egy-egy okosbolt kialakítása a jelenlegi forgalom és profitszint mellett soha meg nem térülő beruházásnak számít. Ennek ellenére egyre több ilyen üzlet van a piacon (már itthon is), de ezek elsősorban adatbázist, információt kínálnak a befektetőnek, nem profitot.