Furcsa ellentmondásra figyelhet fel az, aki megnézi a Kádár100 – Saját szavaival című kiállítást. A Centrális Galériában található tárlaton ugyanis tényleg csak minimális, tájékoztató jellegű kommentárokkal találkozhatunk, mégis: a negyven évig regnáló pártfőtitkárról és koráról egészen eredeti, hiteles képet kapunk. Nem a „krómplileves” hamis puritanizmusa meg a mindenki által ismert, hokedliről kikanalazott lábaskák világa tárul itt elénk, hanem egy sokkal gazdagabb kép.
Ennek megismeréséhez először is fel kell ocsúdni egy kisebbfajta sokkból. A háromfelé osztott terem közepén ugyanis széles vásznon, kommentár nélkül szövegel az Öreg, a mennyezetről pedig világító fémrudakra szerelt fejhallgatók vannak felakasztva, Kádár szól azokból is. Közel negyven szónoklatában beszél gyerekkoráról, ismerteti az MKP 1945-ös választási programját, dicsőíti az ellenforradalmat legyűrő testvéri Szovjetuniót, majd jön negyvenévnyi semmitmondás és végül a híres, zavarodott utolsó beszéd.
A karhatalom nem fog fellépni?
Ennél a sokszorosított monológnál azonban jóval érdekesebb a terem jobb oldalán vetített, Sólyom András által készített filmmontázs. Javarészt itt is az elektroműszerészből avanzsálódott diktátort láthatjuk-hallhatjuk, csak hát itt ellenpontok is vannak. Például amikor a rádióban 1956. október 31-én arról beszél az akkori államminiszter, hogy a felkelők a szocializmus érdekében cselekedtek, akkor láthatjuk, amint a pesti srácok épp egy hatalmas vörös csillagot vernek le a falról. Vagy pár nappal később, a szovjet tankok Kádár november 4-i rádióbeszédére vonulnak, közben a háttérben szól az Egmont-nyitány. Negyven évvel később pedig azt hallhatjuk egy PB-ülésről, hogy a karhatalom már nem fog fellépni az ellenzékiekkel szemben, de közben látjuk a Fekete doboz felvételein, ahogy Kis Jánost és Orbán Viktort ütik a Batthyány-örökmécsesnél.
Sólyom összeállítása egyébként a rendszerváltozás éveit bemutató kockák miatt sikerült különösen erősre. Láthatjuk a különböző borostás értelmiségieket szakadt pulóvereikben és megafonjaikkal, Lakiteleken és Monoron egyaránt, láthatjuk hogy Prágában, Lipcsében és Kelet-Berlinben is ugyanúgy próbálják meg az egyenruhások egy utolsó utáni gumibotcsapással fenntartani a rendszert. És közben a mi pártfőtitkárunk, az MSZMP ki tudja hanyadik kongresszusán, könyökölve unatkozó funkciknak arról beszél, hogy nálunk aztán nem lesz többet se imperializmus, se kapitalizmus.
