Régészek nyomoznak az 1692-es skóciai mészárlás ügyében

Orániai Vilmos talán legsötétebb lépése az ellene fellázadt MacDonald-klán módszeres, tömeges kiírtása.

Egy harmadik verzió pedig az akkori skót kormányzat protestáns minisztereinek bosszújáról suttogott, akik állítólag gyűlölték a katolikus felföldi klánokat, és ezért engedtek szabad utat a terrornak. Erről azonban semmi biztosat nem tudni, a végzetes parancs inkább Vilmostól jöhetett. Erre lehet következtetni a mészárlás utóéletéből, amely komoly foltot ejtett a király addig sem túl jó hírén Skóciában.

A mintegy 120 fős királyi sereg a kor szokásainak megfelelően akkor már épp két hete volt elszállásolva a MacDonaldek majorságaiban. A völgyben akadt jó pár ilyen, nyolc-tíz épületes mezőgazdasági telep, egyenként 70-80 lakóval. A király likvidálásról szóló titkos parancsát a katonákat vezető Robert Campbell adta ki, és a házanként elszállásolt 3-5 fős csapatok egyszerre, hajnal 5 órakor kezdték el a mészárlást. Érdekes, hogy ha a MacDonaldok a havazás miatt nem tudták elhagyni a völgyet, és letenni a királyi hűségesküt, akkor a királyi regiment miként jutott be oda és tartózkodott ott két hétig. Viszont az biztos, hogy elég kegyetlen idő lehetett, ha a helyi viszonyokhoz edződött lakók közül olyan nagy számban megfagytak, miután a katonák lezárták a völgyből kivezető utakat, hogy így is elejét vegyék a menekülésnek.

A Campbellek nevén örökre folt esett, annak ellére, hogy a klánok és a skótok többsége tudta, hogy a kormányzat eszközei voltak egy sötét terv megvalósításában. Miként azonban Calum Maclean néprajzkutató 1975-ös, A felföld című munkájában is rámutatott, ez a szégyen nem azért égett rájuk, mert figyelmeztetés nélkül végeztek áldozataikkal, hanem, mert mindezt úgy tették, hogy amazok vendégszeretetét élvezték, felrúgva és arcul köpve ezzel annak több évszázados hagyományait. Maclean szerint ugyanakkor végül megbocsátott a Campbelleknek a kollektív emlékezet, idővel még a MacDonald-klán egykori központjaiban se fújtak rájuk.

Az NTS régészei azonban mindenképp rekonstruálni akarják az események pontos menetét. „Korabeli nyomokat, tárgyi bizonyítékokat keresünk, amelyekkel összeköthetjük a tájat a mészárlás történetével” – szögezte le a kutatást vezető Derek Alexander. Három egykori helyszínre, az egymástól pár mérföld távolságra fekvő Achtriachtan, Achnacon és Inverrigan gazdaságokra összpontosítanak. Az események után lakatlanná vált majorságok jelenleg egyébként a kormányzattól független civilszervezetként működő NTS tulajdonában vannak, s az elhagyatottság ellenére az egykori, tőzeg és kő felhasználásával készült épületek még állnak.

A megkezdett anyaggyűjtés után módszeres ásatást is szeretnének folytatni, hogy így gyűjtsenek még több tárgyi bizonyítékot a skót történelem eme szomorú fejezetéhez.