Saját magzatainkat etetik meg velünk

Ehhez képest – az amúgy egészséges – lóhús a marhafasírtban vagy az E-nemtudomhányas, daganatot színező adalék bölcsődés csínytevésnek tűnik.

Olvasom a hírt, és nem hiszek a szememnek: „Az emberi embriószövetek kozmetikai és élelmiszer-ipari felhasználására utaló jelenségek vizsgálatába kezdett Szabó Marcel zöldombudsman. [ ] A tudomány képviselőivel és egyes hatóságokkal együttműködve megkísérli azt is feltárni, hogy vannak-e Magyarországon olyan élelmiszerek vagy kozmetikumok, amelyek előállításához emberi embriószöveteket is felhasználtak. [ ] Számos olyan cég működik Európán kívül, amely embrionális szövetek kereskedelmi hasznosítására szakosodott, tevékenységének része például, hogy embrió veséjéből előállított tenyészettel egyes termékek ízhatásának fejlesztését, tesztelését végzi. Multinacionális nagyvállalatok, világmárkák léptek velük szerződéses kapcsolatba, így alappal feltételezhető, hogy üdítők, leves- és tejporok, édességek gyártási folyamatában használják az embriószöveteket.”

Üdvözlöm a vizsgálatot. Természetesen. De nagyon nehezen tudom csak fékezni az indulataimat. Mert ha már vizsgálni kell, akkor a probléma jó ideje itt él közöttünk.

Megpróbálom összefoglalni. Elképzelhető, hogy olyan ételt (is) eszünk, vagy olyan italt (is) iszunk, amelyben emberi magzat szövetei találhatók.

Átment? Várok egy picit, hogy leülepedjen az információ.

Ehhez képest – az amúgy egészséges – lóhús a marhafasírtban vagy az E-nemtudomhányas, daganatot színező adalék bölcsődés csínytevésnek tűnik.

Szokásomhoz híven szeretnék kérdezni. Naivan.

Ki volt az az első „tudós”, akinek eszébe jutott, hogy az emberi magzatokból táplálékkiegészítőt lehetne készíteni?

Az elmebajnak és/vagy a gonoszságnak milyen szintjére kell eljutni – észrevétlenül –, hogy ilyen lehetőség megforduljon az ember fejében?

Miként történhetett meg, hogy ezt a derék embert a gondolat felmerülésekor senki nem csapta homlokon egy szívlapáttal? Hogy érezze a szeretetet

Kik a tettestársak? Mert ha nem is osztotta meg senkivel korszakalkotó gondolatát, a laborban akkor is fel kellett volna tűnnie a többieknek, hogy valami nem stimmel.

Ki finanszírozta a kutatást? Mert pénz biztosan kellett hozzá.

Ki szállította a kísérletekhez szükséges alapanyagot? Honnan és hogyan szerezhettek magzatokat ehhez a förtelmes munkához?

Ki publikálta a kutatások eredményét? És nem tűnt fel neki semmi A tudomány oltárán minden elfér?

Mit csinált eközben az adott ország tudományos akadémiája, avagy a teljes tudományos világ etikai lelkiismerete? Másfelé nézett? Lelkesen tapsolt?

Melyik az a cég, amelyik terméke – állítólagos – javításának, finomabbá tételének (sic!) érdekében a kutatás eredményét felhasználta? És nemcsak azt, hanem azóta a magzatokat is, vagy a belőlük kinyert nemtudompontosanmit.

Ki annak a cégnek a vezetője?

Hol voltak, vannak a jogvédők ilyenkor? A magzat jogait védők, és az én jogaimat védők is.

Mit csináltak, csinálnak a zöldek? Mert kevésbé érdekel, hogy fogynak a bálnák – persze az is lényeges –, miközben saját magzatainkat etetik meg velünk. A tudtunkon kívül.

Hány ilyen cég lehet?

Hány ilyen Mengele mászkálhat büntetlenül közöttünk?

Mi mindent etetnek még meg velünk?

Sőt, már nem csak kérdeznék.

Mint hétköznapi fogyasztó, aki nem szeretne emberi embrióból származó szöveteket enni, KÖVETELEM:

Mondják el nekem, hogy melyik termékekben található ilyesmi!

Ismerni akarom a cégek nevét, amelyek ezt csinálják!

Tudni akarom, hogy mit eszem!

Állítólag jogom van hozzá

VIRTUÁLIS ÖNBÍRÁSKODÁS

NAIV sem szavakat, sem kellő mértékű büntetést nem talál az emberi magzatok bármilyen élelmiszer-ipari felhasználására.