Flottatelefon. Klasszikus. Nem simogatós. Nem haladok a korral. A telefonról telefonálni kell. Esetleg sms-t küldeni. Már a telefonkönyv is zavar. Nem jegyzem meg a számokat. Nincs agytorna. Azután meg jön az Alzheimer.
Szóval flottatelefon. Nagy multinál. Nem mintha másmilyen is lehetne. Elvégre mind a három multi. És óriás. És segítőkész. Kivéve, amikor nem. Mondjuk, amikor ügyintézünk. Amúgy van vonal. Meg számla. Jó, ez flottatelefon. Alacsonyabb a számla.
Jelezte a szolgáltató, hogy át kell íratni másik névre. Nem gond. Bemegyünk az egyik ügyfélszolgálatra, oszt kész. Mondom: ügyfélszolgálat. Ez lenne az a hely, ahol az ügyfelet szolgálják. Vagy lehúzzák. Mikor, hogy.
A várakozás megszokott. Nincs is vele gond. Elvégre én nem akarok semmit. Ők kérték. Átíratás folyamatban. A nyomtató alig bírja a tempót. Meg az esőerdő papírral. Fenntartható fejlődés. Ja. Azt mondja. Mit mondtak a cégemben, mennyi lesz az átíratás. Nem mondtak semmit. Fejek összeborulnak. Kupaktanács. Akkó’ tízezer.
Álljunk meg egy gyorstárcsázásra! Telefonos segítség. Kolléganő mondja. Máshol is ez van. Amúgy ingyenes. De bepróbálkoznak. Nehogy fizessek. Az menni fog. Állíttassam vissza az eredetit. Hát, ez már nehezebb volt. Tipp: a másik bevásárlóközpontba kell menni. Ott tudják mi a csízió.
Másnap átmentem. Tényleg ingyenes. Tíz rugó meg azért csak tíz rugó.
Tudom. Nem telefonálok sokat. Csekély a számla. Azért még nem kell szemétnek lenni velem. Ja, hogy nem csak velem?
NAIV szerint a mobilmulti ilyen hozzáállása alsó hangon 3 tockost érdemel.
