Előtérben a kollektív védelem

Képes és hajlandó-e még a NATO ellátni eredeti feladatát is, azaz európai tagállamainak közös védelmét?

Zord Gábor László
2013. 03. 08. 9:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A ma megjelenő Honvédelmi Közlönyben olvasható Benkő Tibor vezérezredes, vezérkari főnök parancsa az ősszel, Lengyelországban esedékes Steadfast Jazz 2013 hadgyakorlatra való felkészülésre és az azon történő magyar honvédségi részvételre vonatkozóan.

A nyugat-pomerániai vajdaságban fekvő Drawsko körzetében a NATO reagáló erőinek 14. váltása (NRF 14) folytat összekovácsoló gyakorlatokat, majd sor kerül készenléti ellenőrzésére – olvasható a dokumentumban. Az is kiderül, hogy ezúttal egy kollektív védelmi feladat tervezésén és végrehajtásán, az „agresszió elrettentésén” lesz a hangsúly, és a gyakorlattal a NATO lisszaboni csúcstalálkozóján elfogadott „Látható biztosíték” kezdeményezést kívánják demonstrálni. Magyar részről az NRF 14-be felajánlott vegyvédelmi elemző csoport, illetve törzstisztek lesznek jelen a parancsnoki és törzsvezetési gyakorlaton, míg a terepen a győri légvédelmi alakulat Kub és Mistral rakétakomplexumainak személyzete bizonyíthatja tudását és együttműködési képességét a szövetségesekkel.

 

A Steadfast Jazz és a hozzá hasonló, a jövőben végrehajtandó gyakorlatok a NATO 2010-ben elfogadott új stratégiai koncepciójába illeszkednek, mely sok évnyi „területen kívüli” misszió után ismét hangsúlyt fektet a szövetség alapvető feladatára, a közös védelemre. A törekvés még 2008 augusztusára nyúlik vissza. A dél-oszétiai háborúban Grúziával szemben elért villámgyors orosz katonai sikerek nyomán a lengyelek és a balti államok képviselői védelmi készenléti tervek kidolgozását követelték a NATO-tól, amit – Németország ódzkodása ellenére – el is fogadtak, majd a lisszaboni csúcson mint irányelvet be is emeltek az akkor elfogadott új, hosszú távú dokumentumba.

 

A kollektív védelem „felmelegítése” tagadhatatlanul az egykor szovjet megszállást átélt közép- és kelet-európaiak történelmi oroszfóbiájára támaszkodik, ám az újabb fejlemények tükrében más értelmezést is nyerhet. Ilyen például, hogy az amerikai biztonság- és katonapolitikában meghirdetett ázsiai fordulat nyomán Európának kényszerűen nagyobb önállóságot kell mutatnia a védelem terén, illetve a periférián, Kelet-Európában, a Balkánon, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten történő felelősségvállalás tekintetében. A visegrádi országok közös harccsoportjának 2016-os felállításáról épp szerdán, a V4-ek varsói csúcstalálkozóján aláírt nyilatkozatot sem lehet ezektől a folyamatoktól külön kezelni.

A törekvésnek mindazonáltal van egy súlyos szépséghibája: a gazdasági válság közepette a ráfordítások szintje az utóbbi években tovább csökkent Közép-Európában. Magyarországé például történelmi mélyponton, a GDP 0,7-0,8 százalékán áll. Miként az ambíciók terén is. Lengyelország itt is kivételt képez, náluk még mindig a nemzeti össztermék közel két százalékát fordítják a védelemre.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.