A liberális-illiberális vita egyik oldala pusztán logikai: természetesen a kormányfő nem az orosz és a keleti politikai rendszereket tekinti mintának, csupán ezen államok gazdaságainak egyes jellemzőit – például versenyképesség – pozitív példaként állította. Aki mást állít, az csak a félreértelmezés eddig megszokott gyakorlatát folytatja. A dolog másik oldala politikai, pontosabban a politika – mint rendszer – morális tartalmának elvek/meggyőződések/elvárások szerinti eltérő értelmezéséből fakad. A liberális – lényegét tekintve, de akár köznyelven szólva úgy is mondhatnánk: kulturálisan balliberális („SZDSZ-es”) – jelleg, világkép elvetése politikai értelemben annyit jelent, hogy a magyar politikai rendszer immár a közösségelvűségen alapszik az egyénközpontúság helyett. A korábbi, „SZDSZ-es” alkotmánnyal szemben maga az alaptörvény is előtérbe helyezi a családot, a nemzetet, az elvárt és egyúttal jutalmazott teljesítményeket (munka, vállalkozás) és persze a szabadság és felelősség együttesét. Mindezek korábban már elvi szinten is óriási vitákat kavartak az „SZDSZ-es oldal” képviselői és atlanti barátaik körében.
Sokak szerint a beszéd újdonsága abban rejlett, hogy az eddig is ismert elképzeléseit a miniszterelnök most először alakította szerves egésszé. Akik így érvelnek, azok valószínűleg a 2014. május 10-ei eskütételt követő beszédére nem figyeltek eléggé (talán az ismételt választási vereséggel voltak elfoglalva). A kormányfő akkor is kifejtette, hogy szakítani kell a „1990 és 2010 között húsz évig uralkodó liberális (tegyük itt hozzá ismét: „SZDSZ-es”) társadalomfelfogással, társadalomszervezési elvekkel és módszerekkel” és helyette „a szabadság és a felelősség összekapcsolását, vagyis a kölcsönös felelősségvállalás eszméjét és politikáját követjük.” Szintén elmondta akkor is, hogy szerinte „20 évig az a felfogás uralkodott, az az életszemlélet kapott politikai elismerést és támogatást, hogy mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti.”
Az illiberális (továbbra is értsd: „nem SZDSZ-es”) demokratikus politikai rendszer tehát természetesen nem morálok nélküli politikai rendszer. Elvek, pontosabban morális tartalom ugyan az „SZDSZ-es rendszerben” is volt, nem pontosan definiált, „liberális” értéktartományba helyezett absztrakciókként, amelyek sokszor a többségi akarattal szemben is súlyos sarokköveket fektettek le a politikai rendszerben. Az új rendszer sarokkövei természetszerűleg (nemzet, család, munka, közösségelvűség, teljesítményhonorálás, stb.) szemben állnak az „SZDSZ-es rendszer” moráljával, de ettől még nem lesznek antidemokratikusak. Ilyesmit politikai számításból – egyébként láthatóan zsákutcás politikai számításból – legfeljebb csak az „SZDSZ-es rendszer” ma is aktív hazai és külföldi hívei állítanak. A választók viszont mintha nem igazán osztanák ezeket az „úgynevezett aggodalmakat”, a „hivatásos rettegést”, és nem gondolják azt sem, hogy az „SZDSZ-es rendszer” minőségét tekintve bármiben is inkább az élen járt volna.
