Balkezesek és másképp gondolkodók ölelésében

A balkezesek tehetségét, rátartiságát és hatalmi ambícióit senki sem vonhatja kétségbe.

Egyes számítások szerint az emberiség 10 százaléka balkezes. Maga a szó, „bal”, nem örvendett túlzott népszerűségnek a történelem során. A balkezesek diszkriminációja az egyik legmélyebben gyökerező előítélet. Nem véletlen az angol sinister, azaz „baljóslatú” szó, míg a „jobb” jelentésű dexterből a dextrous (ügyes) szó következik. A görögben a szkaiosz egyszerre jelent balkezest és rossz előjelűt is. A hindiben az ultra haanth szó egyszerűen rossz kezet jelent, míg a francia gauch szó esetlent sugall. Sőt, a francia nyelvben a droit szó jobbot és egyúttal törvényt is jelent. A németben még rosszabb a helyzet: a recht szó nem csak jobbot, de törvényt és helyeset is jelent. A links pedig nem csak balt jelent (németül), de átvitt értelemben a kissé csapodár, vagy meggondolatlan életvitelt is fémjelzi. Az angolban továbbá a right, illetve a right-handed jobbkezest jelent, de ugyanez a szó szerepel az igaza van (you are right) és a joga van (have a right) kifejezésekben is.

A főemlősök családjában egyébként csak az emberek körében szorult vissza 10 százalékra a balkezesek aránya. Ugyanis a többi főemlős esetében a jobb- és balkezesek aránya hozzávetőlegesen fele-fele arányban jelentkezik. Antropológiai elemzők szerint ez azért van így, mert a beszédfolyamatokat, ami kizárólag emberi képesség, a bal agyfélteke irányítja, míg a cselekvési, alkotási és kreatív képességeket (amelyek a balkezeseket fémjelzik) inkább a jobb félteke adagolja.

Amennyiben politikai mezsgyére kívánjuk terelni ezt az értekezést, rögtön látjuk, hogy a balosok nincsenek kedvező helyzetben, mivel elvileg hagyományosan kiszorított, kisebbségi pozícióból indultak a világtörténelemben. Talán épp ezért a politikában valamennyivel hangosabbak és rátartibbak, mint jobbos ellenfeleik. Mintha állandóan kompenzálni szeretnének valamit, talán egy több ezer éves sérelmet? Márpedig a kompenzáció (ne adj Isten, bosszú) veszélyes játék is lehet. A 10 százalék tehát rendre meg akarja mutatni, hogy igenis sokat nyom a latba a politikai játszmákban is.

A balkezesek tehetségét, rátartiságát és hatalmi ambícióit senki sem vonhatja kétségbe. Gondoljunk csak Nagy Ramszeszre, Nagy Sándorra, Julius Caesarra, Napóleonra, vagy Viktória királynőre. Azonkívül Fidel Castro is balkezes. De ami még aggasztóbb, hogy Oszama bin Laden szintén az (volt). Az amerikai elnökök alkotják egyik tanúbizonyságát annak, hogy a balkezesek általában dominálják a politikai palettát. Nem véletlen, hogy a legutóbbi 40 év során Jimmy Cartert és a fiatal George Busht leszámítva, minden amerikai elnök balkezes volt. Ezek közé tartozott Gerald Ford (aki egyébként kétballábas is volt), Ronald Reagan, id. George Bush, Bill Clinton és Barack Obama is. Egyébként Harry Truman is balkezes volt, valamint John McCain is balkezes elnök lett volna, ha megválasztják. Ami még teljesebbé teszi a listát, hogy a brit trónörökös Vilmos herceg is balkezes.

Namármost. Ezek után, ha azt mondom, hogy Charlie Chaplin is balkezes volt, talán már nem lep meg senkit. De legyünk elnézőek. Attól, hogy valaki balkezes, még lehet kitűnő elnök is. Nem beszélve a művészetekről, zenéről, építészetről és sok más területről, amelyek mentén igen sok balkezes tehetség bukkant fel az idők során. A probléma leginkább azzal van, ha valaki kétbalkézzel osztja az igét és a pozíciókat. Ilyen eseteket észlelhetünk a mostanában külföldről ránk tukmált tanácsok és kritikák területén is. Egy volt amerikai külügyi vezető diplomata, James Bruno nemrég nyíltan kritizálta azt a gyakorlatot, hogy az Obama-kormány gyakran gyenge képességű, nem ritkán kétbalkezes diplomatákat nevez ki nagyköveti, esetlegesen ügyvivői pozíciókba külföldön, amely (nagyköveti) pozíciókat tulajdonképpen adományozói pénzekért vásárolják tőle az arra érdemesek. Colleen Bellt is idesorolja, akit Obama Magyarországra jelölt volna alig két évvel ezelőtt. A jelölt meghallgatása során azonban hamar kiderült, hogy Bell asszony alapvető dolgokkal sincs tisztában a magyar politika terén. Kijelentette például, hogy a szélsőséges magyar „pártokat” vissza kell szorítani. Vajon melyik pártra gondolt a szappanopera-producer nagykövetjelölt asszony még a Jobbik mellett? A DK-ra? Az MSZP-re? Vagy az Együttre? A nagyobbik baj azonban az volt, hogy meghallgatása során nem volt képes a fennálló amerikai stratégiai érdekeket meghatározni Magyarországon. De léteznek-e egyáltalán ilyen érdekek? Ha vannak, ha nem, ezeket most Colleen Bell asszony helyett egy karrierdiplomata, az amerikai ügyvivő úr és körei határozzák meg.

Nem tudom, hány balkezes politikus munkálkodik a magyar jobboldalon, de mintha ez a másképp gondolkodókat górcső alá vevő kioktatósdi mánia náluk nem annyira lenne jellemző. Az amerikaiaknál persze a kivétel erősíti a szabályt, hiszen Ford, Reagan és Bush a jobboldal emberei, de mint tudjuk, szintén balkezesek. Nelson Rockefeller is balkezes volt, akit talán az egyetlen liberális republikánusként emlegetnek. Nem baj tehát, ha valaki balkezes. Csak lehetőleg ne legyen kétbalkezes. És talán még az is megbocsátható, amennyiben nem esztelenül baljós, vagy balfék. Mert a balgaság könnyen balul sülhet el. Jobb tehát, ha csínján bánunk a jobb- vagy akár baloldali felsőbbrendűséggel, illetve diktátumokkal. A lényeg, ahogy a régi mondás tartja: hogy mindig tudja a jobb kéz, mit csinál a bal.