A két héttel ezelőtti ózdi választás eredményének értékelésekor sokan az adatok és a szakmai tények vizsgálata helyett hirtelen felindulásból vagy szándékos politikai megfontolásból azt hirdetik: 2018-ra akár Vona Gábor válhat Orbán Viktor kihívójává. Figyelmen kívül hagyják, hogy a Jobbik a baloldali pártok gyengeségeiből építkező párt. Nem igaz az, hogy a Fidesz érdemi kihívói lennének. Az október 12-i önkormányzati választásokon a megyei listákra leadott ózdi eredmények alapján a Fidesz 40 százalékot, a Jobbik 37 százalékot, az MSZP 18, a DK 4 százalékot kapott. A Jobbik táborához a múlt heti voksolás során csupán a baloldali szavazók csatlakoztak. Ha összeadjuk az októberi „ellenzéki” eredményeket, akkor kijön a Jobbik 60 százalék feletti győzelmi aránya. Országos jelentőségű választáson, ahol a jelenlegi kétesélyes városi szintű választás helyett egy választókerületet kell megnyerni, a Jobbikot már feltehetően magabiztosan vernék a kormánypártok.
A Jobbik országosan évek óta egy bizonyos sávban mozgó középpárt. Igaz ugyan, hogy a Nézőpont Intézet legutóbbi közvélemény-kutatása alapján a párt potenciális támogatottsága elérte a 26 százalékot, viszont e mögött bőven ott rejtőzik a baloldaliak általános elbizonytalanodása, valamint a fideszes tábor hibahatáron belüli, enyhe csökkenése is a rejtőzködők javára. A pártot ráadásul az októberi eredményei alapján is nehezen lehetne a választás győztesének vagy a kormányoldal valódi kihívójának tekinteni. Budapesten, az országos politika színterén például továbbra sem erős a Jobbik, nem a kormánypártokkal versenyzik országos szinten, hanem továbbra is a baloldali erőkkel, és csak a baloldal gyengeségéből profitálhat ideiglenes szavazatszerzés révén.
Egyébiránt fontos elem, hogy a Jobbik erősen részvételfüggő párt. Tehát míg a Fidesz–KDNP tábora jó eséllyel bármikor, bárhol biztosan mozgósítható, a Jobbik esetében ez nem ennyire automatikus, mindez pedig már a párt EP-választási eredményein is látható volt. Magasabb részvételnél ráadásul nagyobb eséllyel mennek el voksolni a protestszavazók, és ebből a Jobbik is profitálhat, alacsony részvételnél viszont, ahogy láttuk, egyedül a kormánypártok mozgósítása működik jól.
Van egy jól körülhatárolható szavazói csoport, amely hajlandónak mutatkozik voksolni az MSZP-re és a Jobbikra is. Azok a választók, akik ideológiai alapon nem köteleződtek el a Jobbik irányába, de a kistelepüléseken olyan problémákkal szembesülnek, amikre eddig a Jobbik adott radikális válaszokat, azokért a baloldal a jelenlegi szétesett állapotában nem tud harcba szállni. A Jobbik nagyságrendileg akkora méretű táborral vezet az MSZP előtt, mint amennyien azok a szavazók vannak, akik mindkét párttal egyaránt szimpatizálnak.
Az ózdi választás speciális jellegű volt, érdemben két szereplőre szűkült le a választás, ebből nem szabad országos tanulságokat levonni. Ahogy a XIII. kerületi, a baloldal kétharmados többségét rendre hozó eredményeket sem vetítjük ki országos jelentőségűnek, egy időközi választás eredményeiből sem vonhatunk le messzemenő következtetéseket.
