Kolbászsütés német módra

Nem bonyolult. Egy kis rafinéria kell a porhoz (tekintve, hogy kevesen vannak köztünk brit közlegények), meg persze jó minőségű német hentesáru, utóbbi nélkül bele se fogjunk. Ezt paprikás kolbásszal nem lehet elkészíteni – vagyis nyilván el lehet, de az nem ugyanaz

a derék bürgerek persze úgy ejtik ki, hogy 'kurrivurszt', tájszólásban pláne 'kurrivurst'. Sült kolbász + „sajátmárkás” szósz + sült krumpli. Mára az egyik legnépszerűbb német fogás, gyorsétel lett. Németországban évi 800 millió (!!) adagot adnak el belőle, ebből 70 milliót Berlinben. A Volkswagen gyár saját hizlaldát tart fent erre a célra, mivel a wolfsburgi gyár kantinjában évi 1,6 millió adag fogy el. Még sláger és mozifilm is született róla, a sláger minőségéért elnézést kérek :) Hasonlóan a ramenhez, ennek az ételnek is van saját múzeuma. Érdekes a keletkezés története:

1945-50 közt Németországban iszonyú nyomor volt. Éhen éppen nem haltak, de nem sok választott el ettől egy teljes nemzetet. Az ipar és a kereskedelem összeomlott, a városok füstölgő romhalmazok, piac nincs, csak csencselni, feketézni lehet ... de enni azért nyilván kéne valamit. Egy élelmes Trümmerfrau azt találta ki, hogy a brit megszálló bakáktól a feketepiacon (bele sem gondolok, hogy mit adott cserébe, semmi egyebe nem lévén :) "vásárolt" ellátmányba kapott zacskós kecsapot, vusztert és curryport, ebből kevert egyfajta szószt, majd ezt (szintén csencselt) sült kolbászra öntötte, és bódéból árulni kezdte. Ettől az egy szál kolbászospulttól jutott évi 800 millió adagig, plusz a neki szentelt múzeumig az étel.

Nem bonyolult. Egy kis rafinéria kell a porhoz (tekintve, hogy kevesen vannak köztünk brit közlegények), meg persze jó minőségű német hentesáru, utóbbi nélkül bele se fogjunk. Ezt paprikás kolbásszal nem lehet elkészíteni – vagyis nyilván el lehet, de az nem ugyanaz

A port akár nagyobb mennyiségben is el lehet készíteni, sokáig eláll, de azért ne vigyük túlzásba. Erős íze van, elég belőle egy jó evőkanálnyi a szószba, plusz egy-egy csippentésnyi minden adag tetejére. Vesszük a következőket: egy evőkanál köménymag, egy evőkanál kardamom-mag (lehet héjastul), egy evőkanál koriandermag; most ezt a hármat zsírtalan serpenyőben pirítsuk meg, így intenzívebb az íze. Adjunk hozzá egy teáskanál mustármagot, egy púpozott teáskanál kurkumát, és kávéskanál cayenne-borsot. (12 órától, mutató szerint a képen, középen a cayenne). Az egészet daráljuk le jó alaposan, és zárható edényben, sötétben sokáig el fog állni.

Mikor ez megvan, elkészítjük a mártást, a 'kurrit' - már nem is tudom, hányadik jelentése ez a szónak, igaz, ez csak német földön érvényes. Előkészítjük mindazt, amit az élelmes menyecske észt-erőt-erkölcsöt nem kímélve összecsencselt a feketepiacon: kecsapot (Heinz, mert állítólag a legjobb), valami vusztert, egy kis paradicsomkonzervet, nomeg a kurrit, és összerakjuk a szószt:

3 deci kecsap, bele 10 deka konzervparadicsom, négy-öt jó evőkanál vuszter, egy lapos evőkanál kurri (kb): az egészet felöntjük 2 deci vízzel, és felére sűrítjük. Ilyenkor van az, hogy a parton sétálgató idős német házaspárok gyanakvó pillantásokat kezdenek vetni a házra, a currywurstnak ugyanis a vuszter és a kurri miatt összetéveszthetetlen illata van, és hogy jön ahhoz egy Ungar(in), hogy ....

Ha ez is megvan, akkor feltesszük magunknak a kérdést: elég lesz-e a szokványos sült krumpli (német barátaink a sült krumpli francia nevéből, pommes frites, kiejtve pomfri, kölcsönözték a saját szavukat, Wurst mit Pommes (kiejtve pommesz) :(, na mindegy, tőlük elég, ha a Ruhr ipara erős) - avagy csináljuk-e a szintén rendkívül elterjedt, jellegzetesen német, meleg hagymás-szalonnás krumplisalátát hozzá? Utóbbi: 1) hadd tanuljanak a gyerekek; 2) fene egyen pommeszt, ha mást is lehet :) [Itt jegyzem meg, hogy a ’kurri’ receptjét a netről szerzett, illetve Bereznay Tamás A német konyha c. kötetében olvasott adatok alapján raktam össze – miután odakint vagy hússzor ettem; a langyos krumplisalátát pedig a család tanulta még a zimmerferi-érában egy igen rátermett német háziasszonytól, az aaleni Cäcilie Hellertől. Nekünk, gyerekeknek akkoriban Frau Cili. Persze a biztonság kedvéért ennek is jócskán utánaolvastam.]

Szóval egy kiló / kilóhúsz krumpli. Olyan kell, ami főtten még szív magába bőven nedvességet, ezt normális eladótól meg lehet tudni a piacon, a Vámház körúton elég volt kétszer kérdeznem, a második rögtön tudta, mire gondolok. A nevét sajnos nem tudom, annyi volt ráírva, hogy "magyar burgonya, 75 ft/kg" Kell még húsz-huszonöt deka húsos szalonna (kolozsvári), egy nagy fej lilahagyma, só - bors- ecet - köménymag.

A krumplit héjában megfőzzük erősen köménymagos vízben. Meghámozzuk, vastagabb szeletekre vágjuk, félrerakjuk. A szalonnát megüvegesítjük, pörcözni is lehet. A pörcöt lekanalazzuk, a zsiradékon, kis lángon, a lehető legnagyobb serpenyőben alaposan megdinszteljük a hagymát. Mikor mindez megvan, szükség szerint le lehet kicsit önteni a zsiradékból, azért ne ússzon benne a krumpli. A burgonyát most ráhalmozzuk a dinsztelt hagymára, és ráöntünk körülbelül fél liter húslét (a német receptekben szereplő ’Brühe’ ennyit jelent, minden további részletezést a jelek szerint fölöslegesnek tartanak, én Frau Cili módján lezsírozott csirkelevet használtam). Bele két evőkanál ecet, teáskanál cukor. Kis lángra vesszük, lefedjük (néha fedőstül jól összerázzuk, keverni nem szabad, mert törik a krumpli), és hagyjuk, hogy a fent említettek szerint a krumpli felszívja a levet. Só, jó sok bors, és, amennyiben szükséges, még ecet és/vagy cukor. Enyhén savanykásnak, egyszersmind egész enyhén édeskésnek kell lennie. Ha jól csináltuk, a serpenyő alján nem marad nedvesség (ne kapjon oda!), viszont a krumpli ízes-omlós-zsíros lesz. Langyosan tálaljuk, jól meghintve pörccel. Lehet még némi ecetes hagymát is karikázni a tetejére. Állati finom!!!

Ha ez is kész (előtte egy nappal simán meg lehet csinálni mindkettőt), akkor feltekintjük a hűtőszekrényt, minden rendben van-e a hosszas utánjárással beszerzett hentesáruval. Kell, hogy legyen - fentről lefelé - két szál északnémet parasztkolbász, egy karika sötétebb sziléziai, végül két ducibb bajor - majorannás - Wurst. Ezeket méretre vágjuk, faszénen vagy keményfán meggrillezzük (inkább lassabban, mert elég vastag, idő kell az átsüléshez), közben megiszunk három-négy hosszúlépést, mert istentelen meleg van a grill mellett, végül tálalunk: a kolbászkákra mártás, rá egy-egy csipet currypor, mellé a saláta, és kivárjuk azt a mintegy hat percet, amíg elfogy.

Malhzeit! (én meg Zaturek)