Szokásos bénázás a japánokkal kommunikációs fronton. Taxit próbálok rendelni. Véletlenül sem akarok kockáztatni, nehogy szerda reggel belecsússzak egy háromórás buszozásba, s a végén még lekéssem Milák Kristóf és persze Kenderesi Tamás döntőjét. (Ha játszanék, megtenném szemmel látható összeggel a kettős magyar győzelmet.)
Már maga a taxizás is külön történet. A szervezők minden újságírót kistafíroztak tizennégy tízezer jenes (durván 30 ezer forintos) taxijeggyel. Igen, szép gesztus. De csak vészhelyzetben alkalmazható. Tízezer jennel durván háromnegyed órás utat lehet megtenni, ami az itteni távolságok, menetidők mellett messze nem az örökkévalóság. Ráadásul tényleg 14, azaz tizennégy darab tízezer jenes csekket kaptunk. Ha a viteldíj mondjuk 4200 jen, akkor is tízezres csekkel kell fizetni, s nincs visszajáró. A vívás helyszínére, a Makuhari Messéhez, tapasztalatból tudom, a viteldíj 9 és 12 ezer jen között szóródik. Ha pechje van az embernek, akkor egy úton máris elbukik két csekket. Hadd ne magyarázzam, a száznegyvenezer jen különböző címletekben nagyobb segítség lenne. Ám a világ egyik legfejlettebb országában erre persze nem gondolnak. Ne kérdezzék, hogy miért nem.
De térjünk vissza az élethelyzethez. Szerda délelőtt 10.30-kor kezdődnek az úszódöntők. 9.30-ra illik odaérni. Vessenek rám követ, nem akaródzik 6.30-kor elindulni, hogy busszal tuti odaérjek, éjszaka kettő előtt nem nagyon kerülök ágyba egyik nap sem.
A „gugli” azt írja, 25 perc a menetidő, persze késő este. Úgy kalkulálok, 45 perc alatt csak megteszi a taxi a nem éppen hosszú utat reggel is. Tehát 8.45-re próbálok taxit rendelni a szálloda recepcióján. A portás pontosan rögzíti az adataimat, arra is kitérve, hogy ötödik napja tartózkodom Japánban. Amikor csettintenék, végre valami, ami flottul megy, a recepciós felteszi a pluszkérdést. Na, nem ám szemtől szemben, mert – ez a legnagyobb kulturális sokk – a japánok, tisztelet a ritka kivételnek, nem beszélnek angolul. (De persze, ha megkérdezik tőlük, hogy beszélnek-e, határozott igennel felelnek. Majd rögtön az első kérdésnél lebuknak.)
A kommunikáció a következő. A portás egy kütyüre rámondja a kérdését japánul, a kütyü azt kiírja angolul, amire angolul felelek, azt a kütyü lefordítja japánra. Csodálatos a XXI. századi technika...