Szerda reggel megdőlt a tétel, miszerint reggel nem lehet jó időt úszni. Hátúszásban legalábbis a példa alapján ennek semmi akadálya sincs. Egyaránt a 100 méter hát döntőjében a győztes a hölgyeknél és az uraknál is épphogy elmaradt a világcsúcstól.
A nőknél az ausztrál Kaylee McKeown csupán kettő századdal úszott az egyébként saját rekordján (57.45 mp) kívül. Áldassék az úszóprogram összeállítóinak neve, McKeown többek között e szám miatt lépett vissza a 200 méter vegyestől, ahol Hosszú Katinka potenciális kihívója lehetne.

Fotó: MTI/AAP/Joe Giddens
A férfiaknál az orosz Jevgenyij Rilov 13 századnyira közelítette meg Ryan Murphy világcsúcsát (51.85 mp), de az elmaradt rekordért bőségesen kárpótolja, hogy megelőzte amerikai vetélytársát, aki címvédőként érkezett Tokióba, de végül „csak” harmadik lett, hiszen egy másik orosz, Kliment Kolesznyikov is beférkőzött eléje, azaz kettős orosz győzelem született.
Még két döntőt rendeztek kedden. Férfi 200 gyorson a brit Tom Dean nyert 1:44.22 perccel (itt a német Paul Biedermann 1:42.00-val tartja a rekordot még 2009-ből, „cápadresszben” úszva). Női 100 mellen sem forgott veszélyben a rekord, a címvédő amerikai Lydia Jacoby majd egy másodperccel elmaradt a Budapesten úszott világcsúcsától (1:04.13). A második dél-afrikai Tatjana Schoenmaker hozta a show-t, de a szurkolói nem tudták győzelembe hajszolni. Igen, szurkolók... Egyedül az úszóversenyeknek van némi olimpiai hangulatuk, a népesebb küldöttséggel érkezett nemzetek sportolói összeverődnek, s egészen felpezsdítik az uszoda és az olimpia fagyos légkörét.
Valami hasonlót remélünk mi is szerdán. De kedden a bennünket érintő számokban még csak elődöntőket rendeztek, amelyek bennünket persze sokkal jobban foglalkoztattak a fináléknál. A férfiaknál 200 pillangón Milák Kristóf mellett Kenderesi Tamás is ott volt a mezőnyben, 200 vegyesen pedig Hosszú Katinkától várjuk, hogy kiköszörülje a 400 vegyesen elszenvedett csorbát, s legalább érmet szerezzen, de persze előbb a döntőbe jutás volt a tét.