Az olimpián megszokott lebonyolítási rend szerint két hatos csoportba sorsolták a csapatokat. A magyar válogatott a két topfavorit, a címvédő Oroszország mellett a legutóbbi olimpián ezüstérmes, tavalyi Eb-döntős Franciaország mellett Brazíliával, Svédországgal és Spanyolországgal került össze. A legjobb nyolc közé jutás érdekében legalább két győzelem szükséges, és ez kőkemény feladat. A Győrből ismert Eduarda Amorim vezette brazilok minőségét nehéz meghatározni. Mi örülnénk a legjobban, ha csak annyit tudnának, amit a siófoki meccsen mutattak. Ha tényleg nem „altattak” minket, akkor egy győzelem már megvan az áhított kettőből. Spanyolország kemény dió: legutóbb két éve a Japánban rendezett vb csoportkörében 29-25-re ők nyertek, akkor meg sem álltak a döntőig. Idén az ötödik olimpiájukon vesznek részt. Svédországról kellemes emlékeink lehetnek: 2008-ban Pekingben 30-24-es magyar győzelem született a csoportban. A legutóbbi vb-n viszont a svédek nyertek, de ennek talán nincs is jelentősége. Inkább az számít majd, hogy a dán, román, francia és orosz élcsapatokban légióskodó játékosokat hogyan sikerül kikapcsolni a játékból.
Ha megvan a továbbjutás, akkor a másik csoport (Hollandia, Norvégia, Montenegró, Japán, Dél-Korea, Angola) első négy helyezettje közül kaphat ellenfelet Elek Gábor hölgykoszorúja. A három európai válogatott – a norvég, a montenegrói és a holland – továbbjutása biztosnak vehető. A norvég válogatottban hemzsegnek a volt és jelenlegi győri légiósok (Katrine Lunde, Silje Solberg, Nora Mörk, Stine Oftedal, Kari Brattset, Veronica Kristiansen) és náluk játszik a 22 éves kora ellenére a világ egyik legjobbja, a Vipersszel BL-t nyert Henny Reistad. A hollandoknál visszatér a válogatottól korábban elköszönt, de az Estavana Polman sérülése miatt reaktivált Nycke Groot. Montenegró az olimpiai selejtezőn alaposan helybenhagyta, hat góllal győzte le Norvégiát. Hozzájuk képest a két ázsiai és az afrikai csapat gyengébb minőséget képvisel.
