Vitray volt a hírvivő – a maszk kultúrája Japánban

Több mint egy évszázada, a spanyol nátha idején kezdett elterjedni az egézsségvédelem ezen eszköza a szigetországban.

Vitray Tamás, a Tanár úr értette a dörgést Fotó: MTI

Szapporó, 1972, téli olimpia. Emlékeznek rá? Nem? Sebaj. Én sem. (1971-ben születtem...)

De van egy nagy tudású barátom, aki viszont emlékezik, s el is mesélte az akkori élményeit. Gyermeki lélekkel, ifjú sportrajongóként mindent magába szívott, ami sport. Így ott ült a képernyő előtt az 1972-es téli játékok idején is mindig, amikor a televízió (akkoriban még illett így nevezni) az olimpiáról sugárzott beszámolót.

Na, mit gondolnak, ki közvetített Szapporóból? Igen, igen, tehát 1972-t írtunk. Nem, nem Szepesi... Na? Hát persze! Az – annyira már nem is – ifjú Vitray!

Akire igen csak rácsodálkozott a magyar hallgatóság és nézőközönség. Na, nem azért, mert „tudniillik”, „ámbátor”, „no hát akkor”, „elég (bocsánat, autentikusan öllég) az hozzá” és nem is Almássy Zsuzsika miatt.

Apropó – hadd csigázzam még kicsit az érdeklődést – tudják, hány magyar sportoló szerepelt – legyünk hivatalosak – az 1972-es téli olimpiai játékokon?

Hogy öt? Nem is rossz tipp! De feljebb, akarom mondani, lejjebb, lejjebb. Négy? Nem... Három? Na, még egy kicsit! Kettő? Majdnem... Igen, igen, egy!

Vitrayt egyedül a drága Almássy Zsuzsika kedvéért kommendálta – elégedett vagyok, ez egészen autentikus... – a Magyar Televízió Szapporóba. Óó, még belegondolni is rossz, mi lett volna velünk, ha a nemzet kommunikációs (bocs, akkor ezt a szót még nem ismerték) óriása, de oké, maradjon a retrofíling, televíziós személyisége nem ecseteli a dupla áxel (igen, szigorúan á-val), azaz a tartalomba ágyazott kivitel (vagy fordítva) összhatását.

Igen, a „Tanár úr” a helyszínen látta és közvetítette mindannyiunk boldogságára, hogy a nemzet Zsuzsikája ötödik lett műkorcsolyában.

Ám az én kedves, nagy tudású barátomnak nem a szakmailag nyilván kifogástalan közvetítésről ragadt meg az emlékezetében Vitray.

Hanem mert – most már kimondom – Vitray maszkot viselt! A Covid előtt negyvennyolc évvel! Erre mondják, hogy megelőzte a korát.

Hogy miért? Nagy tudású barátom úgy emlékszik – attól félek, ma már kideríthetetlen az igazság – Vitray meghűlt a szapporói télben. S nem akarván visszaélni a vendégjoggal, sokkal inkább alkalmazkodván (orr dörgölés) a helyi kulturális szokásokhoz, ezen állapotában maszkot öltött.

A közvetítés idején éppenséggel levehette volna – de ismételjük meg, mert ez kétségtelenül így igaz, Vitray megelőzte a korát. Pontosan tudta, hogy a média (bocs, akkortájt még ezt a szót sem használták, maradjunk inkább a propagandánál) ereje a hatásban rejlik. S ráérzett, milyen meghökkentő erővel bír az, ha a bejelentkezés idején felölti a maszkot.

Néztek is az emberek vidéken – mesélte nagy tudású barátom – ugyan mi lelte a Vitrayt? Tán beállt műtősfiúnak japán földön? Nem, nem tudhatták, hogy a metakommunikáció (ezt a szót végképp nem ismerhették akkoriban) ez a megjátszott fajtája micsoda hatást tud kiváltani. S igen, igen, olvadoztak a népek, különösen a mély érzésű fehér népek (akkoriban ilyet még szabad volt mondani, nem jelentett fel érte a gender rendőrség), hogy ez a Tamás, ez a Vitray milyen derék ember, nem akarja megfertőzni a szegény japánokat. (A kocsmákban talán az is előgyütt, csak szikét ne adjanak a kezébe!)

Na, kérem szépen, nincs új a nap alatt. Ne tessék lázadozni drága Covid-tagadók! A japcsik már 1972-ben viselték a maszkot. Sőt – rágugliztam – már 1918 óta viselik. A maszkos világ időszámítása a spanyol hátha (akarom mondani, nátha) idején kezdődött.

A japcsik nem csak a Covidtól félnek (írnám, hogy rinyálnak, de nem akarom őket megbántani, igazán kedves nép). Féltek ők már a H1N1-től, sőt a mezei influenzától és a szimpla takonykórtól is. Utána olvastam, Japán már 2016-ban több mint 5 milliárd maszkot importált. (Csak nem Kínából?) Vajon mekkora lehet ez a szám manapság? Aki ebben utazik, csinos hasznot vághat zsebre.

A maszk az életük része. Megóv a náthától, az influenzától, a pollenallergiától és persze Covidtól is. S ne tessenek tamáskodni (ez itt most kimondottan stílszerű)! Az eredmény kézzel fogható. Japán a várható élettartam alapján is a világ élmezőnyébe tartozik.

Vitray itt hibázta el. Nem kellett volna beérnie a színpadias gesztussal. Ha bölcsen felhívja a földhöz ragadt magyarok figyelmét a maszkviselés áldásos hatására, ma, majd ötven év múltán senki sem tiltakozna.

Ám van egy rossz hírem. Maszk fronton még a japán társadalom is megosztott. Vannak a hívők, aztán a szabálykövetők, a kényszerből meghunyászkodók, a renegátok és a lázadók. De nem akarom szítani a kedélyeket, az első két csoport a legnépesebb.

Hiányolom is a Tanár urat Tokióból. Meg nem mondom fejből, hány olimpiáról tudósított. Állandóság volt az életünkben. Korszakos egyéniség. Így igaz. Ha tetszik, ha nem.