Vitray volt a hírvivő – a maszk kultúrája Japánban

Több mint egy évszázada, a spanyol nátha idején kezdett elterjedni az egézsségvédelem ezen eszköza a szigetországban.

Vitray Tamás, a Tanár úr értette a dörgést Fotó: MTI

A közvetítés idején éppenséggel levehette volna – de ismételjük meg, mert ez kétségtelenül így igaz, Vitray megelőzte a korát. Pontosan tudta, hogy a média (bocs, akkortájt még ezt a szót sem használták, maradjunk inkább a propagandánál) ereje a hatásban rejlik. S ráérzett, milyen meghökkentő erővel bír az, ha a bejelentkezés idején felölti a maszkot.

Néztek is az emberek vidéken – mesélte nagy tudású barátom – ugyan mi lelte a Vitrayt? Tán beállt műtősfiúnak japán földön? Nem, nem tudhatták, hogy a metakommunikáció (ezt a szót végképp nem ismerhették akkoriban) ez a megjátszott fajtája micsoda hatást tud kiváltani. S igen, igen, olvadoztak a népek, különösen a mély érzésű fehér népek (akkoriban ilyet még szabad volt mondani, nem jelentett fel érte a gender rendőrség), hogy ez a Tamás, ez a Vitray milyen derék ember, nem akarja megfertőzni a szegény japánokat. (A kocsmákban talán az is előgyütt, csak szikét ne adjanak a kezébe!)

Na, kérem szépen, nincs új a nap alatt. Ne tessék lázadozni drága Covid-tagadók! A japcsik már 1972-ben viselték a maszkot. Sőt – rágugliztam – már 1918 óta viselik. A maszkos világ időszámítása a spanyol hátha (akarom mondani, nátha) idején kezdődött.

A japcsik nem csak a Covidtól félnek (írnám, hogy rinyálnak, de nem akarom őket megbántani, igazán kedves nép). Féltek ők már a H1N1-től, sőt a mezei influenzától és a szimpla takonykórtól is. Utána olvastam, Japán már 2016-ban több mint 5 milliárd maszkot importált. (Csak nem Kínából?) Vajon mekkora lehet ez a szám manapság? Aki ebben utazik, csinos hasznot vághat zsebre.

A maszk az életük része. Megóv a náthától, az influenzától, a pollenallergiától és persze Covidtól is. S ne tessenek tamáskodni (ez itt most kimondottan stílszerű)! Az eredmény kézzel fogható. Japán a várható élettartam alapján is a világ élmezőnyébe tartozik.

Vitray itt hibázta el. Nem kellett volna beérnie a színpadias gesztussal. Ha bölcsen felhívja a földhöz ragadt magyarok figyelmét a maszkviselés áldásos hatására, ma, majd ötven év múltán senki sem tiltakozna.

Ám van egy rossz hírem. Maszk fronton még a japán társadalom is megosztott. Vannak a hívők, aztán a szabálykövetők, a kényszerből meghunyászkodók, a renegátok és a lázadók. De nem akarom szítani a kedélyeket, az első két csoport a legnépesebb.

Hiányolom is a Tanár urat Tokióból. Meg nem mondom fejből, hány olimpiáról tudósított. Állandóság volt az életünkben. Korszakos egyéniség. Így igaz. Ha tetszik, ha nem.