Usain Bolt dominanciája Rio de Janeiróban még egyértelmű volt. A jamaicai sprinter, aki a mai napig tartja a 100 és a 200 méteres világcsúcsot is, zsinórban harmadszor nyerte meg mind a két számot. Brazíliában azonban megnevezte az utódját is, a kanadai Andre De Grasse személyében.
– Hasonlóan fut, mint én. Nem a legjobb rajtoló, de ha megindul, akkor megindul – jellemezte Bolt az akkor 21 éves De Grasse-t. Az elődöntőben még azt is megtehették, hogy összemosolyognak.
A kanadai nagy célja volt, hogy legyőzze a legendát a visszavonulása előtt, és erre lehetett is volna esélye a 2017-es világbajnokságon, ahol Bolt már csak bronzérmet nyert 100 méteren. De Grasse azonban néhány héttel a vb előtt megsérült, és mivel a következő évben sem volt egészséges, tartani lehetett attól, hogy azoknak az atlétatehetségeknek a sorát bővíti majd, akik a sérülésük miatt sosem futják be azt a karriert, amit sokan – köztük Andre De Grasse esetében maga Usain Bolt – jósoltak nekik.
A 2019-es világbajnokságon De Grasse visszatért, és elérte ugyanazt az eredményt az immár Bolt nélküli mezőnyben, amit első olimpiáján is: 100 méteren bronz, 200-on ezüst.
Idén nem voltak olyan kiemelkedő időeredményei, mint az amerikai riválisoknak, de a nagy kanadai előd, Atlanta 100-as olimpiai bajnoka, Donovan Bailey nem aggódott emiatt.
– Sokkal jobban érdekel, hogy elkerüljék a sérülések – hangsúlyozta Bailey, ami De Grasse múltját ismerve jogos aggodalom volt, de végül alaptalannak bizonyult.
De Grasse 100 méteren megtette azt, amit eddig valamennyi nagy döntőjében (2015-ös és 2019-es vb, 2016-os és 2021-es olimpia): egyéni csúcsot futott és bronzérmet nyert.
200-on már az elődöntőben is nagyon ígéretesen mozgott, a fináléban pedig legyőzte a teljes mezőnyt, 19,62-es kanadai csúccsal megszerezte az aranyérmet!
– Alig hittem el, átment az agyamon minden sérülés, amivel meg kellett küzdenem. Nem volt egyszerű visszajönni, rengeteget dolgoztam ezért, és örülök, hogy aranyérmet szereztem a hazámnak. Most már várom, hogy hazamehessek a feleségemhez és a kisfiamhoz – ezek voltak Andre De Grasse örömszavai, aki azért annyira még nem siethet, hiszen még a kanadai 4x100-as váltóval is az éremszerzés lesz a cél Tokióban.
