Huszár, betyár, arató paraszt és ecsenyi sváb. Máj Péter tősgyökeres somogyiként évtizedek óta időt, energiát nem sajnálva azon dolgozik, hogy a régi hagyományok ne merülhessenek feledésbe. A közelmúltban Somogy Polgáraiért Díjjal ismerték el munkáját.
– Nagyon büszke sváb gyökereire, fontosnak tartja, hogy felelevenítse azokat a szokásokat, amelyeket átélt gyerekként.
– Echte sváb vagyok, a 240 éve idetelepültek leszármazottja, Máj Jakab, az egykori ecsenyi bíró unokája. Anyai és apai ágon is több generációra visszavezethető a magyarországi német származásom. Édesanyám nagyon karitatív alkat volt, miután elvették a házunkat többször meglátogatta az ott lakókat, kimeszelt nekik és megetette őket. Létrehozta a faluban az első sváb hagyományőrző csapatot, kőműves édesapám pedig zenészként csatlakozott hozzájuk. Ecsenyben olyan élményeket szereztem, amelyek végigkísérték az életemet.
– Nagy vágya volt, hogy tanító lehessen.
– Az ecsenyi általános iskola után Tabon végeztem gépszerelőként, innen pedig nehéz volt pedagógiai pályára menni. Aztán a katonasághoz kerültem 27 hónapra, ahol határőrként szolgáltam, majd Mernyén a szakmámban dolgoztam, de nem adtam fel, és utána végeztem el Kaposváron a tanítóképzőt. Először Törökkoppányban tanítottam, majd Nagytoldipusztán oktathattam a gyerekeket. Itt a tanítás mellett már koordináltam is az iskolát. Karádon pedig az általános iskolában népművelőként dolgoztam, ahol a néptánc, a hímzés hagyományainak ápolását a mai napig magas szinten művelik. Aztán a Mezőgazdasági Szövetkezők megyei szervezeténél kulturális programszervezőként dolgoztam.
Máj Péter betyár polgármesterként is képviselte szülőfaluját
Fotó: sonline.hu
– Azt beszélik, a zakatoló vonaton munkahelyére utazva mindig könyv volt a kezében.
– Az egész életem az olvasásról szólt, minden szellemi kincsemet annak köszönhetem, amit mások életéből példaként le tudtam venni. Mindenevő vagyok, utazáskor, este pihenésként is mindig egy könyv van a kezemben. Ötven éve van színházbérletem, még ma is élénken emlékszem az első előadásra, Raffai Sarolta Egyszál magam című művére, amely egy iskolaigazgató történetét mutatja be, arra keresve a választ, hogy ember tud-e maradni hatalommal a kezében. A későbbiekben a megyei könyvtárba kerültem, ahol nagyon sok jó hangulatú könyvhetet szerveztünk remek magyar írók részvételével.
–1998-tól polgármesterként képviselte szülőfaluját, Ecsenyt. Hogy élte meg az új szerepet?
– Mindenben részt vettünk, ami a falut kicsit előrébb vitte. Az egy forintos telkekkel a fiataloknak segítettünk letelepedni, bízva abban, hogy így nem csökken tovább a népességszám. Bejártuk Nagy-Magyarország területét a Tutyisok Ecsenyi Sváb Hagyományőrző Egyesületével. Tevékenységünkért Örökségünk Somogyország Kincse kitüntetést kaptuk. A Különleges Asztali Örömök rendezvénysorozatnak szinte nem volt olyan állomása, amelyen nem vettünk részt. Számos megyei rendezvényen mutattuk be a sváb tutyi készítését. Nyolc év polgármesterség után mentem el nyugdíjba.
– Nyugdíjasként sem pihen, hol huszárruhába bújik, hol pedig kaszával a kezében az aratás hagyományait mutatja be.
– Örökölve a felmenőimtől ezt a mentalitást egész életemben a tenni akarás és a jobbítási szándék vezérelt. A hagyományőrzés mindig is nagyon fontos volt számomra. Rengeteget kutattam a múzeumban, hogy minél átfogóbb ismereteim legyenek, amely révén autentikusan tudom bemutatni a somogyi hagyományokat. Minden évben a március 15-ei héten az összes kaposvári és több vidéki óvodába látogatok el, ahol a huszárviselettel és az 1848-as forradalmi dalokkal ismertetem meg a gyerekeket. Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor csillogó szempárok néznek vissza rám. Nyaranta az aratás hagyományait elevenítem fel, ősszel a somogyi betyárvilágba, télen pedig a fonóba kalauzolom el az érdeklődőket.
– Mi nyújt kikapcsolódást?
– Az olvasás mellett a színház a másik nagy szerelem. Ötven éve vadászom, a megyei vadászkamara kulturális bizottságának elnöke vagyok. Szeretek horgászni is, s amikor csak tehetem, az időmet az unokámmal, Lizával és családtagjaimmal töltöm.
– Van-e olyan álma, ami még nem valósult meg?
– Nagy vágyam, hogy létrehozzam a Somogyi Hagyományok Házát. A Csiky Gergely Színház egykori díszlettervező üzeme üresen áll. Erre a pincére ugyan ráférne egy komolyabb felújítás, de megálmodtam, hogy ez a hely kiváló lenne arra, hogy itt bemutassam az óvodásoktól az egyetemistákig a somogyi kincseket. Egyfajta tanodaként üzemelne, ahol bárki részt vehetne évszakonkénti ingyenes múltidézésen. Azt hiszem, ezzel megkoronázhatnám a hagyományőrző tevékenységemet. Remélem egyszer majd sikerül.
A teljes, eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
