– A környéken mindenki kastélyként emlegeti a szépen megépített családi házunkat, ami persze túlzás. Maximum kúriának nevezném – mondta a Nicsovics család leszármazottja, Nicsovics Pál, a kúria jelenlegi tulajdonosa.
Néhány hónapja újból a család tulajdonába került a hajdan szebb napokat látott épület. Az elmúlt évtizedekben sokszor kérték a kastélyt, de csak tavaly nyáron sikerült visszavásárolniuk. Kíváncsiak voltunk, milyen jövő vár az épületre.
Ki volt Nicsovics?
Kik voltak és mit jelentettek Csanádalberti életében a Nicsovicsok? Túl sok minden nem maradt fenn a család történetéről.
A leírások szerint a Nicsovics család szerb gyökerekkel rendelkezik. A török hódoltság elől menekültek Magyarországra és itt találtak új hazára. A 19. században a Vajdaság középső részén, az Észak-bácskai körzetben található Topolyán és a közeli Nemesmiliticsen életek, ahol kereskedelemmel foglalkoztak. A hagyomány szerint nemesi címmel is rendelkeztek, de úgy tudni, erre utaló, hivatalos adat nem maradt fenn.
Az is bizonyos, hogy 1897-ben még nem volt birtoka a Nicsovicsoknak Csanádalbertin, de 1911-ben már igen. Nicsovics (I) György a dokumentációk szerint 135 katasztrális holdas földterülettel rendelkezett a településen. Testvére, Nicsovics Jenő pedig a néhány kilométerre lévő Ambrózfalván gazdálkodott. Ott élte meg a család Trianont.
Nicsovics (I) György halála után fia, (II) György örökölte a birtokot, és az ő gyermeke, (III) György irányításával építették fel a kései historizáló stílusjegyeket viselő kastélyt 1924-ben.
Az államosításkor elvett ingatlan tavaly nyáron visszakerült az építtető család leszármazottjaihoz
Fotó: Nicsovics Pál/delmagyar.hu
Raktárnak használták
Hogy ki tervezte az épületet, egyelőre homály fedi.
A kúria lépcsője alatt állítólag az építkezés közben egy üvegben dokumentumokat helyeztek el, amelyek az építkezéssel kapcsolatos adatokat őrzik.
Talán ott fennmaradt a rezidenciát tervező építész neve is.
A kastélyt építtető Nicsovics György 1930 környékén a Csanád-Arad-Torontál Vármegyei Gazdasági Egyesület ügyvezető elnöke volt. A birtokot 1945-ben vették el a családtól. A kastélyra is sanyarú sors várt, az államosítás után a helyi termelőszövetkezet használta raktárként. A rendszerváltozás után következett csak az igazi lejtmenet. A funkció nélkül maradt épület állapota folyamatosan romlott, amit részben az időjárás viszontagságai okoztak, részben pedig az emberek, akik vittek mindent, ami hasznosítható volt, az épület faanyagait is. Parkjának növényzete elburjánzott, benőtte a rezidenciát.
Többször kérték vissza
A Nicsovics család leszármazottjai pedig tehetetlenül nézték a kúria pusztulását, másra nem volt lehetőségük.
– Volt ez a kúria az államosítás után minden: raktár, terménydaráló, csak az nem, aminek épült, otthon… Az elmúlt jó 30 évben pedig már semmire sem használták, sorsára hagyták. Ez a régi téesz szégyene. Az elmúlt évtizedekben sokszor kértük vissza az épületet, de hiába. Inkább hagyták, hogy az enyészeté legyen, minthogy mi megvegyük – tudtuk meg a kastélyt építtető Nicsovics (III) György unokájától, Nicsovics Páltól.
A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!
