A XVIII. századig a területet a Duna agyaghordaléka borította, maga a táj mocsaras, nem hasznosított terület volt. Valamikor ekkor kezdték meg az agyag kitermelését, és a közeli Kosztolányi Dezső tér helyén egy téglagyárat építettek. A tó helyén egy agyaggödör helyezkedett el, melyet a gyár munkásai szorgosan mélyítettek, míg felszín alatti vízforrásra nem bukkantak. A legenda szerint a munkások fejvesztetten menekültek, még a gépeiket, szerszámaikat is hátrahagyták. A valóság azonban az, hogy a Közmunka Tanács 1889-ben bezáratta a téglagyárat, és a talajvíz szép lassan feltöltötte az agyaggödröt.
A tó nevének eredete nem ismert, de a mély és feneketlen jelzők elég gyakoriak a tavak megjelölésekor. Az is csak városi legenda, hogy a tó 30 méteres mélységű lenne és kincseket rejtene, a valóságban 4-5 méter mély.
A XX. században a tó körül nagy bérházakat építettek, illetve az 1912-ben itt megtelepedő ciszterci szerzetesrend is templomot és gimnáziumot emeltetett. Először a mai Szent Imre Gimnázium készült el 1927 és 1929 között, majd a 360 fokos panorámaképünkön is látható, dr. Wälder Gyula által tervezett kéttornyú neobarokk templom 1938-ban. A templom mellé tervezett rendház megvalósítását sajnos a háború már nem tette lehetővé.
A tó környezetének parkosítását, illetve a szabadtéri színpad kiépítését az 1960-as években végezték. A természetes források elapadásával a tó vízminősége romlásnak indult, ezért az 1980-as években levegőztető berendezést és szökőkutat alakítottak ki.
Források: vendegvaro.hu, borsa.hu, Mészáros Dóra: Állóvizek, tavak régi és modern kori megnevezései a magyarban (Debreceni Egyetem, szakdolgozat)
