A Cosa Nostra egykori keresztapjának 39 éves fiát, Angelót fél éve kérték fel, hogy a turistáknak a maffiáról és saját élettörténetéről meséljen. „Miért vállaltam el a felkérést? Mert munkalehetőséget kínál számomra, ráadásul az idegenforgalomban, amely mindig is érdekelt. A külföldiek előítéletek nélkül hallgatják szavaimat. Normális életet szeretnék élni, de erre nincsen sok reményem” – nyilatkozta Angelo Provenzano.
A kezdeményezés pár napja óriási felháborodást váltott ki Olaszországban, az elöljárók dühöngnek. A turisták meg olyannyira érdeklődők és elégedettek, hogy a heti egyszerinek indult „közönségtalálkozót” megduplázták. Szó se róla, a papa élete eléggé belesimul Coppola Keresztapa-mítoszába. A szicíliai Corleonéban 1933. január 31-én született Bernardo Provenzanót 2006 áprilisában tartóztatták le 43 évnyi masszív körözés után egy Corleone közeli kunyhószerűségben. Provenzano 1995-ben került a Cosa Nostra élére, Salvatore „Toto” Riina, a Fenevad helyét vette át. A „mi ügyünk” jelentésű Cosa Nostra gyökerei állítólag a XV. századig nyúlnak vissza, amikor egy titkos társaság arra esküdött fel, hogy megvédi Szicília népét a katalán martalócoktól.
A leginkább elfogadott elmélet szerint a maffia kezdetben az elnyomás, a római és északolasz fennhatóság, és a külső invázió ellen lázadók csoportja volt. Mindenesetre az Olaszországban 1860-tól elkezdődött egyesülési folyamat során Szicíliában nem maradt a nagybirtokoknak biztonságot adó erős állami szervezet, ezért a nagy földbirtokos családok egy Szicília összes gazdasági területére kiterjesztett védelmi erőt hoztak létre, az pedig később polipként szivárgott be mindenhova. Az 1920-as évek közepén Mussolini utasítására nekiláttak a felszámolásának, aminek hatására a maffiózók illegalitásba kényszerültek, és az ország határain túlra is jutott belőlük, majd az amerikai hadsereg 1943-as szicíliai inváziója alatt a régi vidéki maffiacsaládok eltanulták az amerikai olasz maffia korszerű eljárásait, és nemzetközi bűnszervezetté nőtték ki magukat.
Ezek csak az alapok, és az Angelóval való személyes találkozás nyilván felfed néhány közismert, pár évtizeddel ezelőtti kulisszatitkot is. Most már úgyis mindegy alapon, akár mindenről beszélhetne a közös életükből, hiszen a papa 85 éves, súlyos beteg, és az életfogytiglani büntetés, nagyon úgy tűnik, marad is, neki már nem árthat. Talán nincs is túl sok személyes emléke, ha most 39 éves, akkor 30 volt, amikor az apját elfogták, akivel viszont nem tölthetett el túl sok időt, mivel az 43 évig bujkált, és valószínűleg nem kockáztatta közben a gyerekei életét. Angelo öccse meg egy 30 éves polgári foglalkozású némettanár, ott se lehet túl sok gubanc az életrajzban a családnevén kívül. Az unokatesók meg nagybácsik meg nem is biztos, hogy érintettek. De a maffiafőnök fia soha nem említ helyeket és embereket, életének első 17 évéről sem beszél.
Viszont tisztességes munkához meg elég nehéz hozzájutni Provenzanóként, egy ideig kísérletezett valami ruhabolttal is, de nem tudott átjutni az előítéleteken, az idegenforgalom meg eleve érdekelte, így mára úgy alakult, hogy az élete turisztikai rendezvény lett.
És így jutottunk el újra az apák bűneihez, meg a gyerekeikre örökített felelősséghez.
Mindenesetre itt van a maffia tízparancsolata, amit 2007-ben a szicíliai rendőrök annak a Salvatore Lo Piccolo maffiafőnöknek a rejtekhelyén találtak, aki feltehetőleg egyike Bernardo Provenzano örököseinek.
„Légy mindig nyugodt és egyenes, korrekt és következetes, tanulj a keservesen szerzett tapasztalatokból, ne értékeld le mindazt, amit mondanak neked. Keresd mindig az igazságot, mielőtt megszólalnál, és ne felejtsd, hogy sosem elég egy ok, hogy elfogadj egy magyarázatot. Hogy biztos legyél benne, három ok szükséges, valamint korrektség és következetesség. Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged.”
(Bernardo Provenzano)
A Keresztapa meg, ugye, egy piszok jó film, amit bármikor újranézünk.
