És akkor, ha már maga sohasem dolgozott, legalább megláthatta volna, milyen is az igazi munka: puttonyt cipelni, krumplit ásni, kukoricát törni, ráadásul kalákában, mert úgy szapora. Talán ha bűnbánóan be is állt volna közéjük munkával feledtetni a városi gőgöt, akkor a nap végén megbocsátva azt mondták volna rá a sértett falusiak: „Azért lehet még belőle ember!”
A történtek után viszont úgy emlékeznek Fekete-Győr Andrásra: ja, az a bunkó városi paraszt.
...
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE.
