Fekete-Győr, a városi paraszt

A vaníliás croissant-on és narancsdzsúzon cseperedett budapesti pártelnök a borsodi Mezőzomborban már kora reggel kénytelen volt megrökönyödni. Történt ugyanis, hogy Fekete-Győr András leruccant vidékre ellenőrizni a sáros rögvalóságot meg a borsodi időközi választást.

Éppen csak megkezdte önzetlen működését Fegyőr a választás tisztasága felett, amihez először öklével kitörölte ártatlan szeméből a látótávolságot nehezítő sárga csipákat, már kénytelen is volt megrökönyödni azon, ami elé tárult. Munkásruhás, sőt gumicsizmás emberek tódultak a szavazóhelyiségbe voksolni.

Momentumos igazságérzettel legott gyanút fogott, a rozzant kisbuszok meg a belőlük kiugrálók láttán, és rögvest választási csalást kiáltott: Mezőzombor népét szervezetten szállítják Koncz Zsófiára meg a Fideszre szavazni.

– Észnél van maga, jóember? Nem szervezett, nem toborzott bennünket senki, csak az ilyenkor szokásos szüreti munkák – mondták vallató kérdéseire, de Fegyőr ettől nem lágyult meg, és továbbra sem hitt a falusiaknak, akik pedig még az idegennek sem szoktak hazudozni, mert kis faluban nem létezhetnek nagy titkok.

Azt meg gondolni sem merték volna, hogy egy olyan ember játssza el a bizalmukat, aki a tehenet, lehet, csak Milka-lilának ismeri, és akinek fogalma sincs arról, hogy a szőlőfürt, a kukoricacső, a krumpli nem masírozik be magától a sotulóba, a góréba vagy a verembe. Az ilyennek aztán tényleg felesleges elmagyarázni a vidéki munkák ütemezését meg hasznos gyönyörűségét. Ilyenkor nem a politikai tisztekre, a kortesfütyköst suhogtatókra figyelnek a népek, helyettük az égi áldás közeledtét kémlelik, mert kocsi- és traktorkereket hamar fog a sár.

De Fegyőrt nem tudták – persze nem is akarták – minderről meggyőzni, így aztán a Momentum fekete lámpavaselnöke mint a választás tisztaságán őrködő azonnal papírt, tollat ragadott, és feljegyzést készített az általa „szabálytalannak” vélt esetekről. Rettegjetek, parasztok!

Ha szánalmas és sértő butaságán, illetve a politikai botránykeltés szándékán csak pillanatra is képes lett volna felülemelkedni, akkor az aljas és nemtelen vádaskodás helyett autóba ül, és követi a leszavazott napszámosokat szállító kisbuszokat a szőlőkig vagy a krumpliföldekig. Nincsenek azok olyan messze a magyar falutól, mint Fekete-Győr András.

És akkor, ha már maga sohasem dolgozott, legalább megláthatta volna, milyen is az igazi munka: puttonyt cipelni, krumplit ásni, kukoricát törni, ráadásul kalákában, mert úgy szapora. Talán ha bűnbánóan be is állt volna közéjük munkával feledtetni a városi gőgöt, akkor a nap végén megbocsátva azt mondták volna rá a sértett falusiak: „Azért lehet még belőle ember!”

A történtek után viszont úgy emlékeznek Fekete-Győr Andrásra: ja, az a bunkó városi paraszt.

...

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE.