A molyként repkedő Gyurcsányné és a zord valóság

A megrögzött baloldali szitkozódók is visszasírják a járványt megelőző orbáni békeidőket.

Forrás: Facebook

Nincs oltási terv, de megbukott! – a DK elnökének e logikai tótágast álló kijelentése akár a szivárványkoalíció közös szlogenje is lehetne. Szimpatizánsaik között szép számmal vannak olyanok is, akik már megkapták az áhított injekciót, mégis tovább ócsárolják a kormány minden lépését. Eközben a nálunk nyugatabbra élő több tízmillió kortárs irigykedik ránk, mert nekik a hiánycikknek számító vakcinára még hosszú heteket, hónapokat kell várniuk.

A koronavírus-járvány harmadik hullámának csillapítására bevezetett korlátozások ellenére az országban nagy a nyüzsgés, jövés-menés. Például a honvédség öt oltásra berendezett autóbusza járja a vidéket, hogy az utazó orvosok közreműködésével naponta újabb 750 ember kaphassa meg az oltást. Felkerekedett a kormány óvintézkedéseire fityiszt mutatva az önfejű Dobrev Klára is, hogy egyfajta tavaszi hadjáratként ellenzéki politikusokat győzködjön, hová tegyék az x-et a 2022-es választáson.

Azonban mint a pólómeccseken a víz alatt egymást rugdosó, meggyötrő játékosok, a szivárványkoalíció szereplői sem kímélik egymást. Mindegyikük rúg, harap, ahol éri a másikat. A nagy adok-kapok közepette Gyurcsány felesége könnyen abba a tévhitbe eshet, mint a viccbeli gyerekmoly. Hazatérve eldicsekedett: „Képzeld mama, milyen népszerű vagyok! Amerre csak repülök, mindenhol megtapsolnak az emberek.”

Hasonló módon járt annak idején a Dobrev-Apró nagypapa főnöke, Rákosi Mátyás is. A milliókat megnyomorító rettegett diktátor gyógykezelésnek álcázott Szovjetunió-beli száműzetésének éveiben leveleket küldözgetett az MSZMP központi bizottságának, kérve, hogy engedjék visszatérni, mert a magyar nép őt epedve visszavárja. (Végül csak holtában térhetett haza, hamvait a Farkasréti temetőben dugták el. Az elvtársait ugyanis zavarta volna, ha belebotlanának a Fiumei úti sírkert munkásmozgalmi panteonjában. Szelleme azonban ma is ott kísért a Szemlőhegyi úti luxusvillában.)

Az idő a közelmúltat is megszépíti. A kormányt teli szájjal szidalmazó örök elégedetlenkedők is visszasírják az alig egy évvel ezelőtti vírusmentes boldog orbáni békeidőket. Amikor az éttermek asztalainál búsonghattak a sorvadó demokrácián, a veszélybe került európai értékeken. E nyomasztó gondok közepette lehetett színházba járni, a strandokon úszkálni az akkor fel nem ismert boldogságban, az utcán az arcokon látszott az egymásnak küldött mosoly.

A nosztalgikus ábrándozásból a zord valóságba visszazökkenve szembesültünk vele, hogy országjáró útján az óvatlan, maszk nélküli Gyurcsányné is elkapta a vírust. Ágynak esett. A betegség azonban gyakran olyan, mint egy élményekkel teli utazás. Új megvilágításba helyezheti a dolgokat, kizökkentve a megszokott ritmusunkból, átrendezheti az értékek sorrendjét. Ráébreszthet, hogy milyen parányi, esendő pontocskák vagyunk a világban. Az ország rongálásánál, a hatalomért tolongásnál mégiscsak többet ér az egészség. A betegágyat nyomva akár a lényegig is el lehet jutni: jövőre eldől, pusztulunk, vagy tisztulunk!