Iszlamista terror húsvét előtt

Mennyi halott kell ahhoz, hogy ocsúdjunk a kultúrkoktél mámorából?

Virágok a King Soopers bevásárlóközpont parkolójánál felállított rögtönzött emlékhelyen a Colorado állambeli Boulderben 2021. március 23-án Fotó: MTI/EPA/Brendan Davis

Elkezdődött a világ keresztény felének a lehető leggyönyörűbb ünnepi hét. Örömünkbe azonban újfent gyász vegyül, hiszen virágvasárnapon ismét keresztényeket mészároltak templomaikban, előtte pár nappal pedig Colorado államban agyonlőttek tíz ártatlan és fegyvertelen embert. Ismét terrortámadások sora, ami most két-három napig vezeti a híreket, majd alábbhagy és megyünk tovább. De meddig?

Megint felírhattunk több tucat nevet az iszlamista terror már így is végeláthatatlan listájára. Nevek, számok, esetek, statisztikák, de ami még fontosabb: életek. Mert minden nappal életeket lökünk a tébolyultak elé, amíg megálljt nem parancsolunk az egyenlőség nevében főzött kultúrkoktél kísérletének. Hány fejnek kell még a templomainkban hullania, hány ártatlannak kell még golyót kapnia, míg végre elérkezik a világ nyugati fele is arra a konklúzióra, hogy nem lehet ennyire idegen kultúrákat vegyíteni, mert a vége minduntalan csak telítődő temetők.

Virágok a King Soopers bevásárlóközpont parkolójánál felállított rögtönzött emlékhelyen a Colorado állambeli Boulderben 2021. március 23-án
Fotó: MTI/EPA/Brendan Davis

Mikor egy-egy gyalázatos terrortámadás történik, mindkét oldal – a rendőrségi hírek előtt – az ellenoldalra próbálja kenni a mészárlást. Persze ebben is hangosabb a baloldal, hiszen úgy vannak vele, hogy minél többször jelenik meg – például a coloradói esetben –, hogy az elkövető fehér volt, akkor teljesen mindegy, hogy a végén kiderül, hogy nem, az emberek addigra már elolvasták a szalagcímeket és elkönyvelték, hogy „na már megint valami beteg náci” randalírozott. Aztán az esetek nagyon nagy százalékában kiderül, hogy valamilyen Ali vagy Ahmed volt a tettes. Az Egyesült Államokban épp Ahmad Al Aliwi Alissa volt az, aki – hangsúlyozták mindenhol – harcolt az iszlamofóbia ellen. Ezt olyan „sikeresen” tette, hogy tíz ember belehalt.

Nos, persze amikor kiderül, hogy csodák csodájára mégsem egy fehér, heteroszexuális férfi volt az elkövető, akkor megpróbálják elkenni, hogy „elszigetelt eset”, meg „mentálisan beteg volt”. Jelen esetben odáig mentek, hogy elkezdték azt ecsetelni, hogy a szíriai származású tébolyult igazából kulturálisan, bőrszínben és szociálisan is fehér volt!

Aztán minden prominens szereplő nekifog a narratívagyártásba és nyugaton a kevés józan, jobboldali politikust kivéve elkezdik azt taglalni, hogy hát a fegyverek a hibásak. Csakhogy már megint mindenki át akar siklani azon a tényen, hogy nem a fegyver öl, hanem az ember. Én vadászom, sokszor van szem előtt a puska, de az nem süti el magát. Ha leteszem a sarokba, nem kell attól tartanom, hogy valami mágikus úton-módon kirepül az ablakon és mészárlásba kezd. Ahogy a coloradói esetben sem a puska ölt, hanem Ahmad. Ahmadnak pedig voltak indítékai, és egyáltalán nem lepődnék meg, ha a francia templomokban elvágott torkoktól kezdve, a bécsi utcai lövöldözéseken át az indonéz mészárlásig stimmelnének azok a bizonyos indítékok.

Mikor akarjuk már meglátni ezeket, mennyire kell fordulnia a halottak számának ahhoz, hogy ocsúdjunk a kultúrkoktél mámorából?

...

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!