Éljen május elseje, a home office ünnepe!

Az ország lejáratásában mesterkedő, oltásellenes ellenzéki erők is élvezhetik a nyitás szabadságát.

2021.04.24. BUdapest Teraszok újranyitása. COVID-19 Fotó: Kurucz Árpád Fotó: Kurucz Árpád

„Éljen és virágozzék a megbonthatatlan, örök DK–MSZP–Jobbik-barátság!” Az idén e jelmondattal vonulhatna fel a hamis ígéretekkel oltogatott, csúnyán átvert budapesti sokaság május 1-jén a Dózsa György úti dísztribün előtt, ahonnan a főváros vezetői és ballib vendégeik integetnének. Mivel Karácsony Gergely és helyettesei arcát maszk takarja, a lufikat eregető menetből nem látszana, hogy mosolyuk nem őszinte. (A hivatásos kotnyeleskedő Gy. Németh Erzsébet orcája például egyenesen oly savanyú, mint aki vackorba harapott.)

A képzeletbeli ünnepi seregszemle dísztribünjének hangulatát beárnyékolja a szembesülés, hogy bűn volt hónapokon át mocskos módon fúrni a kormány járványügyi stratégiáját. Mert a már csaknem négymilliónyi beadott vakcina jóvoltából lehetővé vált nyitás hatalmas össznépi örömérzetet eredményezett. Hasonlót érezhet a tömlöcből szabadult rab, amikor kis motyójával a hóna alatt kilép a napfényre. Persze a szabadság mindent elárasztó mámorában az ellenzék megmondóemberei is ott koktéloznak a tavaszi szellő fútta teraszokon. És duzzogásuk elleplezésére időnként harsányan felnyerítenek.

Kínos érzés is, ha olyan valaki okoz jót nekünk, akit egyébként szívből utálunk. És minden intézkedését fölényeskedve fikázzuk. Márpedig most a rügyfakadással újraindult élet olyan közös siker, amelynek a küllők közé botot akasztók is részesei lettek. A nyitás által – ha akaratlanul is, de – megteremtődött a nemzeti minimum egysége. Igazi diadal. Értékét csak tovább növeli, hogy amíg mi nyithattunk, addig például az önelégült németeknél éppen most zárnak. Kemény szigorításokra kényszerültek, mert ügyefogyottan kezelték a járványt. (A jólét államában hosszú heteket kell az életmentő vakcinára várni és például minden család az otthonában szigorúan csak egy vendéget fogadhat.)

A járvány kezelése és a nyitás ritmusa átír néhány hazánkról, önmagunkról kialakult sztereotípiát. Például a minden ellen lázadó, kezelhetetlen, önfejű, szittya magyarok jelesre vizsgáztak önfegyelemből, az észszerű szabályok követéséből. Nálunk lényegében nem volt a szabadság korlátozása ellen a „felvilágosult” Nyugat több országában lezajlott több tízezres, ön- és közveszélyt okozó tüntetés. (Ez olyan, mint ha a bukósisak viselése ellen tiltakoznának a KRESZ ellen fellépő motorosok.) A nyitás egyúttal a nemzeti identitás erősítésére is kedvezően hat, a közös sikertől még inkább büszkék lehetünk magyarságunkra.

Persze az ország lejáratásában mesterkedő, áskálódó ellenzéki erők szemét csípi a járvány elleni sikeres küzdelem, mert rontja esélyeiket a jövő évi választáson. Szerencsére, amíg a Tanácsköztársaság alatt és 1945. május 1-jén a túlzottnak tartott hazafias volta miatt a Hősök tere királyszobrait Fekete-Győr András és Dobrev Klára felmenőinek elvtársai vörös drapériával elrejthették az ünneplők szeme elől, addig az utódok erejéből csupán fenyegetőzésekre telik. Naftalinban marad a vörös drapéria. Most a magyar gyűlölő politikusoknak is a szájmaszk kötelező.

Az idén május 1-jét a kényszerű bezárkózás után ismét szabadon ünnepelhetjük. Emeljük söröskorsónkat: Éljen május elseje, a home office ünnepe!

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!

Borítókép: Teraszok újranyitása. COVID-19 Fotó: Kurucz Árpád