Kuljabandi meg a szakpolitika

Beült a stúdióba egy nagy műgonddal nyírt borosta. A Bandi nőtt rá arra a borostára. A kuljabandi.

A kuljabandi a tiszások szakpolitikusa. Méghozzá egészségügyi. Na, olyan is. Nincs betegség, amivel ehhez az alakhoz fordulnék, nekem egy nagy műgonddal nyírt borosta egy tüskét se húzzon ki a talpamból, mert biztosan elcseszi. Szóval ezt a borostát küldte a másik duplanulla vitázni egészségügyi szakpolitikáról.

Na hát, olyan is volt. Mint egy nagy, hosszú Facebook-élőzés, kombinálva nagy, hosszú szelfizéssel, amelynek során turhás kappanhangon búgva mondják a… A mit is? A semmit, feltupírozva a leggátlástalanabb hazugságokkal és a legalja demagógiával.

„Ha tud mutatni tőlem egyetlen mondatot, amelyben azt állítom, hogy a magyar egészségügyben minden rendben van, veszek önnek egy fagyit vagy egy sört” – mondja Takács Péter államtitkár. „Államtitkár úr, a magyar emberek szenvednek és ön sörről beszél?!” – válaszolja a borostára nőtt kuljabandi azon a betanult és tükör előtt gyakorolt turhás kappanhangon, amitől minden normális embernek kinyílik a bicska a zsebében.

Íme, az örök, minden koron átívelő, elviselhetetlen demagóg. Már ott van az athéni színben is:

„ELSŐ A NÉPBŐL
Nem hall az ember semmi izgató
Hírt, mintha sergünk ellent sem találna.

MÁSODIK A NÉPBŐL
És itthon is oly álmos minden ember,
Tán senki sem kohol már terveket,
Mint hajdanán, miknek kivitelére
A felséges nép torka kellene.
Ma reggel óta járom e helyet,
S szavazatomra nem akad vevő.

ELSŐ A NÉPBŐL
Unalmas élet, mit van tenni már?

HARMADIK A NÉPBŐL
Nem ártana egy gyönge kis zavar.

ELSŐ DEMAGÓG
Odább! ez a hely itten az enyém.
Veszélyben a hon, hogyha nem beszélek.
(A nép helyeslést üvölt.)

MÁSODIK DEMAGÓG
Akkor vesz el, ha szólsz. Bérenc, le innét!
(A nép kacag és tapsol.)

ELSŐ DEMAGÓG
Te nem vagy bérenc, mert ki sem veszen meg.
Polgárok! fájva emelek szavat,
Mert a nemes szívnek fáj, a nagyot
Porig alázni; s egy nagy férfiút
Kell vonnom bírószéketek elé
A dísz-szekérről.”

Na, hát tessék, itt a kuljabandi. Akkor Miltiádész ellen turházott, ma meg Orbán ellen, egészségügyi szakpolitikusnak álcázva.

Egészségügyi szakpolitikus, persze – Takács Péter államtitkár szembesíti a borostára nőtt kuljabandit azzal a gazemberségével, amikor az EP-ben – ezek mind oda gyülekeznek – felszólalt és azt bírta mondani, hogy a magyar kormány nem vásárol meg egy életmentő gyógyszert, amellyel halálos beteg gyermekeket lehetne meggyógyítani, helyette stadionokat épít. Majd az államtitkár elmondja, hogy ezt a gyógyszert az EU-ban nem engedélyezték, miután a kísérletbe bevont gyerekek közül ketten is meghaltak. Takács Péter ezt követően közli a borostára nőtt kuljabandival, miszerint, ha tudott erről, akkor egy nyomorult és aljas halálkufár, azon túl, hogy gátlástalan hazudozó – ha pedig nem tudott, akkor egy felkészületlen hülye s…ggfej. (Takács államtitkár szebben és választékosabban és udvariasabban mondta ugyanezt.) S mit reagál erre a kuljabandi? Elkezd valami másról pofázni ugyanazon a turhás kappanhangon, s persze orbánozik.

„(…) Mert a nemes szívnek fáj, a nagyot
Porig alázni; s egy nagy férfiút
Kell vonnom bírószéketek elé
A dísz-szekérről.”

Hát persze… De mi mást vártunk, mi mást várhattunk ettől a senkitől, amikor főnöke, a legnagyobb (EU-s kézben nagyra nőtt) senki megengedte magának a kétórás Facebook-élőzése során, hogy turhás kappanhangon kijelentse: „A kormány 13 milliárdot fordít egészségügyre, miközben 140 milliárdot propagandára”. Tudják, mennyi a jövő évi költségvetésben az egészségügy kerete? 3990 milliárd forint. És tudják, mire megy a „propagandára” szánt 140 milliárd? Az összes állami tévé- és rádiócsatornára. Benne a Dunára, az M5-re, a csak klasszikus zenét sugárzó Bartókra és a kizárólag magyar könnyűzenét sugárzó Petőfire, na és persze az M4 sportra, ahol csak a sportközvetítések joga nagyjából 30 milliárd.

Persze, tudom én, van egy világ, ahol a tények semmit sem számítanak, csak a turhás kappanhangon előadott semmi meg a gátlástalan hazudozás. És ez a világ örök. Már ott volt Athénban is, és most itt van, a nagy gonddal nyírt borostára nőtt kuljabandikban meg a nagy gonddal belőtt kakastaréj alá nőtt magyarpetikben.

De szép lesz eltakarítani ezeket is...

Ja! El ne felejtsük! A kuljabandinak természetesen nincs szakvizsgája. És hadd jósoljak: nem is lesz. Mindannyiunk nagy szerencséjére. Ugyanis ez a senki nem orvos, hanem „egészségügyi szakpolitikus”. A Tiszában. És pontosan oda is való.