Hm...

Például egy atombiztos bunkerban. Egy mélypincében. Lent a metróban, de az alagútban, mert az állomások tömve voltak a vihar elől odamenekülő emberekkel. Egy elmegyógyintézet alagsori gumiszobájában.

Stimmel.

The (Dick)Man tehát ezen helyek valamelyikén tartózkodott.

És ott ráadásul rohangált, hiszen, mint írja: „az egész napos rohanásban anélkül szólaltam meg, hogy alaposan tájékozódtam volna.”

(Dick)Man tehát vagy egy atombiztos bunkerben, vagy egy mélypincében, a metróalagútban, esetleg egy elmegyógyintézet alagsori gumiszobájában rohangált körbe-körbe.

Nehéz sors ez. És felvet kérdéseket.

Igen ám, de valami még mindig nem stimmel.

Ugyanis Péter, a Dick, ezt írja:

„ (...) már csak az esőt és a reptér beázását érzékeltem.”

Parádés.

Ebben az esetben viszont a Dicknek ki kellett mennie a reptérre.

A reptérre kijutni nagyjából egy óra mondjuk Budáról, de Pestről is, s hiába van nyár és iskolai szünet, mivel a másik Dickyboy, a Karácsony lezárta az alsó rakpartot, mert az a kényszerképzete, hogy odalent, a fekete aszfalton, ahol a hőmérséklet nagyjából 50-52 Celsius, és nincsen semmi, majd tömegek fognak sétálgatni és enyhülést keresni.

Nos, tömegek nem sétálgatnak ottan, olyan magányos a rakpart, mint Hamlet atyjának szelleme a helsingőri vár fokán, de legalább egybefüggő és egy helyben álló autósorok kígyóznak a hidak előtt és a hidakon, telepöfögve mérgező gázokkal a várost, mialatt Dickyboy elégedetten nyaral a tengeren, a zöldek pedig el vannak ájulva a gyönyörtől.

De térjünk vissza a mi kis Dickünkhöz!

Szóval, a reptéri beázás és az eső érzékeléséhez, továbbá a debil fotója elkészítéséhez ki kellett mennie a helyszínre. Ami alsó hangon egy óra. Vagyis Dick éppen a legnagyobb vihar lecsapásának kellős közepén kellett úton legyen a reptér felé.

De nem érzékelt semmit. Hiszen zárt térben tartózkodott és rohangált.

Ám számolnunk kell egy másik lehetőséggel is, amely szerint ez egy gátlástalan, aljas, gyáva és idióta hazudozó.

Ezt se vessük el teljesen...