Hm...
Az évtizedek óta nem látott vihar érkezését és tombolását elég nehéz volt nem érzékelni, ehhez egy meglehetősen zárt helyen kellett tartózkodni.
Például egy atombiztos bunkerban. Egy mélypincében. Lent a metróban, de az alagútban, mert az állomások tömve voltak a vihar elől odamenekülő emberekkel. Egy elmegyógyintézet alagsori gumiszobájában.
Stimmel.
The (Dick)Man tehát ezen helyek valamelyikén tartózkodott.
És ott ráadásul rohangált, hiszen, mint írja: „az egész napos rohanásban anélkül szólaltam meg, hogy alaposan tájékozódtam volna.”
(Dick)Man tehát vagy egy atombiztos bunkerben, vagy egy mélypincében, a metróalagútban, esetleg egy elmegyógyintézet alagsori gumiszobájában rohangált körbe-körbe.
Nehéz sors ez. És felvet kérdéseket.
Igen ám, de valami még mindig nem stimmel.
Ugyanis Péter, a Dick, ezt írja:
„ (...) már csak az esőt és a reptér beázását érzékeltem.”
Parádés.
Ugyanis nem csupán a formállogika alapján gondolja az ember, hogy a reptér beázását (és az esőt) érzékelni csak úgy lehetséges, hogy az érzékelő ott tartózkodik a helyszínen. Továbbá ezt támasztja alá a slimfit gatyás, vigyorgó, viktóriát mutató obligát fénykép is, amely szemmel láthatóan ott készült, a reptéren.
Ebben az esetben viszont a Dicknek ki kellett mennie a reptérre.
A reptérre kijutni nagyjából egy óra mondjuk Budáról, de Pestről is, s hiába van nyár és iskolai szünet, mivel a másik Dickyboy, a Karácsony lezárta az alsó rakpartot, mert az a kényszerképzete, hogy odalent, a fekete aszfalton, ahol a hőmérséklet nagyjából 50-52 Celsius, és nincsen semmi, majd tömegek fognak sétálgatni és enyhülést keresni.
Nos, tömegek nem sétálgatnak ottan, olyan magányos a rakpart, mint Hamlet atyjának szelleme a helsingőri vár fokán, de legalább egybefüggő és egy helyben álló autósorok kígyóznak a hidak előtt és a hidakon, telepöfögve mérgező gázokkal a várost, mialatt Dickyboy elégedetten nyaral a tengeren, a zöldek pedig el vannak ájulva a gyönyörtől.
