„Nagy Imre szépen halt meg, de nem ő az igazi hős. Az igazi hős az, aki fegyvert fogott a szabadságért” – olvashattuk nemrég nagy vihart kavaró interjújában. Ha Schmidt Mária logikáját továbbvisszük, bizony alaposan át kell formálni történelemszemléletünket. Törölni kell az igazi hősök sorából az 1848–49 eseményei idején fegyvert nem fogó Batthyány Lajos miniszterelnököt, de magát Kossuth Lajost is, aki ráadásul elásva a koronát, magát elmaszkírozva a szabadságharc bukásakor török területre menekült. Valóban az lett volna a dolga Batthyánynak, Kossuthnak vagy Nagy Imrének, hogy az első lövések eldördülésekor puskát ragadjon? Nyilván nem, és ezt Schmidt Mária is jól tudja. Érvelése Rónai Mihály András 1987-es hírhedt, Görgei című pamfletjét idézi, amelyben azt kifogásolta többek között a kanyargós utat bejáró publicista, miért nem küzdött Görgey Artúr fővezér minden csatában az első sorban.
Tanulságul ismételjük meg, miben áll Nagy Imre tagadhatatlan hősiessége azontúl, hogy életét áldozta ötvenhatért. Leginkább abban, hogy volt bátorsága a forradalom mellé állni. Nélküle a felkelés nem győzhetett volna rövid időre. Ezt például illendő lenne szem előtt tartania még az ötvenhatos emlékbizottságnak is.
