A mozi emlékei

Úgy nőtt fel egy generáció, hogy egyáltalán nincs moziélménye. Nem tudja, milyen nagy közösségben megnézni egy filmet.

Mindez azért is jut eszembe, mert nagy csendben forradalom zajlott le a hazai mozis piacon is. Ennek egyik eleme, hogy a Lovasíjász című dokumentumfilm lenyilazta a magyar játékfilmek többségét: úgy csinált meseszerű, százezer közeli nézőszámot, hogy kezdetben csak nézői kérésre vetítették. Az alternatív forgalmazásra gyaníthatóan kényszerű okokból került sor, mert a plázák kezdetben nem akarták műsorukra tűzni, így közönségtalálkozók keretében vitték el a produkciót oda, ahonnan meghívás érkezett. Mozgalom kerekedett belőle sok ezres Facebook-csoporttal, és sok esetben a film után is a teremben maradtak a nézők, hogy megbeszéljék az élményt. Egészen más irányból, de valami hasonlóval próbálkoztak a Balaton Method alkotói is, és itt már maga a film is közösségi finanszírozásban készült. A klipfilm tizenhét magyar (zömükben alternatív) együttes egy-egy számát mutatja be emblematikus balatoni helyszíneken, és jobbára csak meghívás alapján vetítették, néha koncerteket is szervezve utána a nézőknek. 

Egy másik, sikeresnek tűnő kísérleten vannak túl a Szepsy István borászról portréfilmet készítő dokumentumfilmesek. A szeretet mint tőke című alkotás premierjére a budapesti Uránia moziban került sor úgy, hogy utána a Mádi Kör borait lehetett megkóstolni. A három és fél ezer forintért árult jegyek pillanatok alatt elfogytak, természetesen telt ház volt, és a filmet (no meg a borokat) több vidéki helyszínre is meginvitálták.

Ugyancsak a régi időket idéző kezdeményezés szökkent szárba Székelyföldön. Mivel ott régen a kisebb településeket rendszeresen meglátogatták mozgó mozigépészek (karavánnak hívták őket), most vándormozi néven élesztették újjá a szokást. HD minőségű projektorral, mobil vászonnal mennek el bárhova, ahova meghívják őket. Nem véletlen, hogy a Lovasíjásszal indultak ott is, és a film Székelyudvarhelyen már két telt házat hozott.

Otthonról felkerekedni, közösen, nagy vásznon filmet nézni jobb, mint a telefon képernyőjét vagy a monitort bámulni. Ezt nem elég elmondani, különleges élményt kell kínálni, és akkor talán megérjük, hogy azok is beszoknak a mozikba, akiknek ezt eddig sohasem volt alkalmuk megtapasztalni.