Már csak csütörtökig kell kibírni, és beköszönt a barangolós Kánaán: június 15-től a mobilszolgáltatók nem kérhetnek felárat azért, ha nem itthon, hanem az Európai Unió tagállamaiban (és ezeken kívül még Izlandon, Norvégiában és Liechtensteinben) fogadunk vagy kezdeményezünk hívást, írunk SMS-t vagy internetezünk az okostelefonnal. A lépést az iskolai nyári vakációk kezdetéhez igazították, mert jellemzően ilyenkor indulnak el a családok nyári pihenésre. Úgy tűnik, vége a mobilparának: nyugodtan haza lehet szólni a nagyszülőknek, hogy rendben megérkeztünk a nagy víz mellé, és öntözzék meg a virágokat, és abból sem lesz sok ezer forintba kerülő meglepetés, ha nyaralás közben gyakran posztolunk napernyős-koktélos fotókat a Facebookra.
A lényeg tehát, amit jó megjegyezni: az unió területén úgy használhatjuk a telefonunkat, mint itthon, vagyis a hazai feltételeknek megfelelően fizetünk a szolgáltatásért. Ez akkor is igaz, ha nem havi előfizetők vagyunk, hanem előre fizetős kártyát használunk. Sokat utazó emberként én különösen örülök ennek az uniós döntésnek: talán többé nem kell rendszeresen sok tízezer forintot fizetnem azért, mert külföldön is úgy használtam a telefonom, mint máskor.
Mielőtt nyaralni indulunk, nem árt azért tisztában lenni a tényekkel. E sorok írója már egy éve hasonló feltételekkel mobilozik (az egyik hazai szolgáltató „előrehozta” a roamingdíjak eltörlését), de a tavalyi franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokságról hazatérve meglepődve tapasztalta, hogy a telefon csatlakozott a pöttömnyi Monaco mobilhálózatához is, és az ott realizált adatforgalmat (használtuk az egyik úttervező szolgáltatást) elég borsosan számlázta le a mobiltársaság. Jó tudni, hogy a szomszédok közül kettő is van, amelyik nem tagja az uniónak (Ukrajna, illetve Szerbia), és ha például Bosznián keresztül megyünk le a horvát tengerpartra, ott sem él ez a felár nélküli lehetőség. És nem biztos, hogy mindenki tudja: Svájc nem tagja sem az uniónak, sem az európai gazdasági térségnek, így ott sem érvényes a kedvezmény.
A szolgáltatók megpróbálják kiszűrni a visszaélés lehetőségét is, pontosan azért, hogy ne tudjunk játszani azzal, hogy bizonyos országokban olcsóbb mobilozni. A szolgáltatók bevezethetnek korlátot az adathasználatra, így nem biztos, hogy a teljes itthoni keretünket elhasználhatjuk külföldön, és bevezették a méltányos felhasználás fogalmát is. Ez azt jelenti, hogy négy hónapos időszakonként megnézik, mennyit voltunk külföldön, és ha az derül ki belőle, hogy tulajdonképpen mi nem itthon lakunk, előbb telefonálnak nekünk, majd két hét múlva elkezdhetnek felárat felszámítani a telefon külföldi használatáért. Erre azért van szükség, hogy például a külföldön dolgozók az olcsóbb országban megkötött előfizetői szerződéssel ne telefonálhassanak ott, ahol egyébként jóval többe kerülne a mobilozás. A kiszabható felár összege euróban rögzített, és megegyezik a június 15-e előtt érvényben lévő díjszabással: hívás esetén percenként kb. 20, SMS-nél 8 forint.
Ezt azért is jó tudni, mert a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) felmérése szerint az elmúlt három év adatai alapján Magyarországon a 14 év feletti lakosságból csaknem minden harmadik embert, vagyis 2,4 millió embert érintett a roamingszabály, azaz járt külföldön. Igaz, közülük háromból egy nem használta a telefonját, félve a magasabb költségektől. Az NMHH mérése szerint eddig a külföldön mobilozók mintegy harmada vásárolt kiegészítő típusú roamingcsomagot az utazáskor, de erre immár az Európai Unión belül nem lesz szükség. A magyar lakosság kifejezett haszonélvezője lehet a roamingot érintő változásoknak: az elmúlt nyolc év statisztikái alapján Magyarországnál csupán négy országban (Románia, Lengyelország, Bulgária, Szlovákia) nőttek jobban az EU-ba irányuló kiskereskedelmi roaminghívások. Hazánkban 2008 óta ez négy és félszeres forgalomnövekedést jelentett, tehát szó szerint tömegével indultunk meg az unióba.
Ha tehát csütörtöktől azt halljuk a telefonban, hogy gyorsan mondd, mert külföldön vagyok, jó eséllyel csak le akar rázni bennünket.
