Játszadozás a számokkal

Bármennyire is sok 1 millió 680 ezer ember, több mint hatmillió nem óhajtott részt venni a kormány játszmájában.

Különös, de kormánytól független szereplő nem ellenőrizheti, hogy a konzultációról közölt adatok valóságosak-e. Ezt előrebocsátva fogadjuk el azokat, hiszen életszerűnek látszanak. Tehát „minden idők legsikeresebb” nemzeti konzultációján 1 millió 680 ezer választópolgár vett részt, akik szinte kivétel nélkül a kormány álláspontjával egyezően válaszoltak. Vagyis nem akarják, hogy az Európai Unió ránk kényszerítse akaratát olyan ügyekben, mint a betelepítési kvóta vagy az energiaárak meghatározása. Az arány hihető, hiszen a tavalyi kvótanépszavazáson – amelynek emléke a kormányzati kommunikációban mára elenyészett – a résztvevők 98 százaléka értett egyet a kormánnyal. (Igaz, a referendum érvénytelen volt, így hamis az az állítás, hogy az ország 98 százaléka a kormány mögött áll.)

Orbán Viktor tehát a konzultáción részt vevők véleményével igazolta, hitelesítette – kis túlzással: legitimálta – kormánya politikáját, erre fűzte föl egész mondandóját. Csakhogy bármennyire is sok 1 millió 680 ezer ember, a tény tény marad: több mint hatmillió választópolgár nem óhajtott részt venni a kormány játszmájában. Holott a lehetőségre hosszú időn át folyamatosan, az adófizetők pénzét alaposan megcsapoló kampánnyal hívták fel mindannyiunk figyelmét, nem volt menekvés a propagandagépezet elől. Ha a Brüsszellel és a tagállamokkal folytatott, egyébként a többsebességes unió intézményesülésének veszélye miatt most roppant téttel bíró vitákban, egyeztetéseken a konzultáción szerzett felhatalmazására hivatkozik a kormány, hálószaggató öngólt lőhet. Még valaki utánanéz, és rájön: Magyarországon valójában kisebbségi kormányzás zajlik, a nagy többség ugyanis vonakodik beállni a Fidesz mögé. A nemzeti konzultációnak ez legalább annyira hiteles olvasata, mint az, amit a kormánypártoktól hallunk.

Ez persze csak játszadozás a számokkal, aminek akkor lesz igazi súlya, ha a nem kormánypártiak kritikus tömege egyszer csak odaáll valaki mögé. Ennek jelenleg nincs sok jele, de úgy sejtem, a saját tábor szektásítása, hiedelmek és ellenségképek gondolati karanténjába zárása kockázatokat hordoz. Márpedig a szektákra jellemző vakhit kell ahhoz, hogy valaki Orbán Viktor javaslatára csendes imákat mondjon annak az Angela Merkelnek a győzelméért, akit a kormány és sajtója évek óta karaktergyilkol. Még egy csavar a végére: a menekülthelyzet kezelése és az EU válságáért való német felelősség ismeretében nem minden alap nélkül tették ezt.