Vajon

A KerecseN zenekar dalszövege remek történelmi példáját nyújtja annak, hogy a propaganda hogyan szivárog be az életünkbe.

Sokkal érdekesebb lehet azonban, mit árul el a dal a „rendes magyar emberről”, tehát általánosítva a „normális emberről”, akit a dal szerint a fenti erők mindenáron elnyomni kívánnak. Azt már tudjuk, hogy a „rendes magyar ember” fehér, a felesége nő – ami a költő szerint nagyon merész dolog, bár Magyarországon nem is nagyon lehetne másképp. A magyar létezés megtestesítője minden bizonnyal gazdálkodó ember, hiszen uborkája görbe, disznója kövér, emellett – a Brüsszel által elkaszált szeszliberalizáció ellenére – továbbra is rendületlenül főzi a pálinkát, és érleli a bort. Hiába implikálta a nőnemű feleséggel korábban a költő, pár sorral később hangsúlyozottan megismétli, hogy a lányokat szereti, így arra gyanakszunk, hogy ez különleges fontossággal bír számára. Ehhez az információhoz furcsa módon azt a képzetet társítja, hogy sírva vigad – ami akár arra is utalhat, hogy részben megcsömörlött saját hangsúlyozott heteroszexualitásában.

A következő versszakokban a szerző kitágítja a perspektívát: a megélhetés, az uborkák és a szerelem témájáról univerzálisabb kérdésekre váltva megvallja, hogy keresztet vet, ezzel egy időben pedig hátrafelé nyilazik – tehát egyszerre képviseli a pogány honfoglaló magyarság hagyományát a keresztény értékekkel. A feszülő ellentmondást semmi sem oldja fel a hallgatóban. A következő szakaszban egymásra halmozott képek – például „fakószürke szivárvány” – írják körül egészen pontosan, mit ért a szerző „Brüsszel” alatt. Ezt már csak egy gyors egymásutánban felvillantott montázs követi az ellenség által ránk hozott bajokról: a részrehajló médiáról, a részeges Jean-Claude Junckerről és a migrációról.

A címben is megjelenő, megválaszolatlanul maradó kérdés folyamatos ismétlése egyébként könnyen megfigyelhető hatással bír: elveszíti az értelmét. A költő által felvetett problémák és önigazolások sora után éppen annyira adekvát lenne feltenni azt a kérdést, „vajon ki jár jól a letelepedési kötvényekkel?”, vagy azt, „vajon miért nem emelt vádat Polt Péter?”. Ha csak ezt az egy ismétlődő sort kicseréljük, az egész dal könnyen rendszerellenes, posztmodern himnusszá is varázsolható. Hiszen sok-sok „vajon” kezdetű kérdés sorakozott fel megválaszolatlanul az elmúlt években.

Az már, mondhatnánk, a jövő zenéje, hogy a KerecseN zenekar kordokumentum jellegű dalszövege milyen konnotációkkal kerül be a tananyagba. Az irodalmi aspektuson túllépve ugyanis remek történelmi példáját nyújtja annak, hogy a frusztrációkra és ellenségképekre alapozott, skrupulusok nélküli politikai kommunikáció – avagy propaganda – hogyan szivárog be az életünkbe, és veszi át a valódi, tényekre-érvekre alapozott politikai diskurzus helyét. Egyúttal abba is ad némi betekintést az állítólag zaklatottnak ígérkező ősz előtt, milyen színvonalú vitákra és üzenetekre számíthatunk a választást megelőző hónapokban. Vajon ahhoz szól-e majd valamit Brüsszel?