Sokkal érdekesebb lehet azonban, mit árul el a dal a „rendes magyar emberről”, tehát általánosítva a „normális emberről”, akit a dal szerint a fenti erők mindenáron elnyomni kívánnak. Azt már tudjuk, hogy a „rendes magyar ember” fehér, a felesége nő – ami a költő szerint nagyon merész dolog, bár Magyarországon nem is nagyon lehetne másképp. A magyar létezés megtestesítője minden bizonnyal gazdálkodó ember, hiszen uborkája görbe, disznója kövér, emellett – a Brüsszel által elkaszált szeszliberalizáció ellenére – továbbra is rendületlenül főzi a pálinkát, és érleli a bort. Hiába implikálta a nőnemű feleséggel korábban a költő, pár sorral később hangsúlyozottan megismétli, hogy a lányokat szereti, így arra gyanakszunk, hogy ez különleges fontossággal bír számára. Ehhez az információhoz furcsa módon azt a képzetet társítja, hogy sírva vigad – ami akár arra is utalhat, hogy részben megcsömörlött saját hangsúlyozott heteroszexualitásában.
A következő versszakokban a szerző kitágítja a perspektívát: a megélhetés, az uborkák és a szerelem témájáról univerzálisabb kérdésekre váltva megvallja, hogy keresztet vet, ezzel egy időben pedig hátrafelé nyilazik – tehát egyszerre képviseli a pogány honfoglaló magyarság hagyományát a keresztény értékekkel. A feszülő ellentmondást semmi sem oldja fel a hallgatóban. A következő szakaszban egymásra halmozott képek – például „fakószürke szivárvány” – írják körül egészen pontosan, mit ért a szerző „Brüsszel” alatt. Ezt már csak egy gyors egymásutánban felvillantott montázs követi az ellenség által ránk hozott bajokról: a részrehajló médiáról, a részeges Jean-Claude Junckerről és a migrációról.
A címben is megjelenő, megválaszolatlanul maradó kérdés folyamatos ismétlése egyébként könnyen megfigyelhető hatással bír: elveszíti az értelmét. A költő által felvetett problémák és önigazolások sora után éppen annyira adekvát lenne feltenni azt a kérdést, „vajon ki jár jól a letelepedési kötvényekkel?”, vagy azt, „vajon miért nem emelt vádat Polt Péter?”. Ha csak ezt az egy ismétlődő sort kicseréljük, az egész dal könnyen rendszerellenes, posztmodern himnusszá is varázsolható. Hiszen sok-sok „vajon” kezdetű kérdés sorakozott fel megválaszolatlanul az elmúlt években.
