Mi is beszámoltunk róla már többször: Mianmarban lényegében népirtás zajlik a muszlim vallású, évtizedek óta elnyomott rohingja kisebbséggel szemben. A mianmari kormány a segélyszervezetek mellett a nemzetközi sajtót is kizárta a környékről, így a Bangladesbe menekült százezrek elmondása alapján készülnek a döbbenetes beszámolók a hadsereg által elkövetett atrocitásokról. A kormány természetesen tagad, és a rohingják egy fegyveres csoportját teszi felelőssé.
De mi csapódik le ebből a történetből a magyar kormány számára? Erről is értesülhettünk a minap, amikor Szijjártó Péter, hazánk külügyminisztere Mianmarba látogatott, s természetesen Magyarország „legfontosabb problémája”, a migráció felől értelmezte az eseményeket. „Európának és benne Magyarországnak az a biztonsági érdeke, hogy Mianmarból ne induljon több százezres migrációs hullám. Ezért Magyarország támogatja Mianmart erőfeszítéseiben, hogy úrrá legyen a jelenlegi helyzeten” – mondta a miniszter. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Magyarország kedvezményes hiteleket ajánl fel az országnak, illetve támogatja is a nemzetközi szervezetekben.
Fordítsuk ezt le. A bizonyítékok és a beszámolók alapján népirtással – vagy legalábbis a népirtás engedélyezésével – alappal vádolható kormány mellett áll ki teljes mellszélességgel Magyarország. Hogy miért? Merthogy „a migráció”. (A helyzet annál is inkább abszurd, mert éppenséggel a mianmari kormány generálja népirtó fellépésével a migrációt.) Ez a válasz ekvivalens a másik állandó reakcióval, amely valamely fontos kérdésre érkezik: mert „sorosgyörgy”. 2015 óta a valódi válságot meglovagolva egy teljes egészében hamis világot épített a Fidesz-gépezet, amelynek eredője a migráció és az ezzel összefüggő sorosgyörgyözés. Aki vagy ami ezek ellen van, az támogatandó. Sőt kebelbarát. Aki vagy ami nem, az üldözendő. Hovatovább közellenség.
Ellenségnek számítanak a civil szervezetek – mert alapvető emberi jogi normákat próbálnak betartatni. Ellenség az Európai Unió – mert nem úgy próbálja megoldani a migrációs problémát, ahogy az kormányunknak tetszik. Ellenség az ellenzéki sajtó – mert nem csak arról számol be, amit a kormány jónak lát. Kebelbarát viszont az a köztörvényes bűnelkövető, aki a magyar állam által elismert menekülteknek üdülésre helyet biztosító panziótulajdonos kocsijának kerekét kiszúrja. Vagy Mianmar – csak bármi áron fékezze meg a migrációját!
Ha lecsupaszítjuk a narratívát, és a dolgot magát nézzük, ismerős formulákkal találjuk szemben magunkat. Nem éltem akkoriban, csak tanultam róla, de a kommunista rendszer elvtársak számára kínált – vagy tőlük megkövetelt – világképe hasonlóan egyszerű, bináris alapokra épült. Mást kellett gyűlölni, más „barátokat” kellett szeretni, ám a lényeg valahol ugyanaz volt.
A kormány propagandája már megtette hatását: migránsoktól rettegnek ott is, ahová külföldi legfeljebb véletlenül téved. A problémákra nem gyógyírt és megoldást, hanem gyűlöletet és rettegést ajánl Orbán Viktor és csapata, és ennek megvannak az ismert következményei.
Szijjártó Péter távoli útjára visszatérve: megállapodás született arról is, hogy harminc mianmari hallgató tanulhat ösztöndíjjal Magyarországon. Reméljük, senki sem fogja őket terroristagyanús migránsoknak nézni, és rendőrt hívni.
