Mindezek tükrében nehezen érthető, miért viselkedett úgy Trump, mint az a bizonyos elefánt a porcelánboltban. Kezdjük azzal, hogy ebben a kérdésben sem Izrael, sem pedig az amerikai zsidó lobbi részéről nem nehezedett rá kibírhatatlan nyomás. Ezek a körök ugyanis egy ilyen lépés lehetséges következményeivel is tisztában vannak, mint ahogy igyekeztek eltéríteni az elnököt választási ígéretének teljesítésétől tanácsadói is. Már csak azért is, mert tudták, hogy egy ilyen lépés nagy eséllyel romba dönti a Fehér Ház talán legkedvesebb külpolitikai ambícióját, az úgynevezett „ultimate deal” tető alá hozását, a közel-keleti béke megteremtését. Trump azonban hajthatatlan maradt. Talán azért, mert fontosabb számára a belpolitika, és a szavazóbázisának derékhadát adó amerikai evangéliumi keresztényeknek akart kedvezni. Ezeknek a Bibliát szó szerint értelmező fundamentalistáknak a vallási meggyőződésükben ugyanis nagyon fontos szerep jut Jeruzsálemnek mint a zsidók fővárosának. Ám az is lehet, hogy csak egyik legnagyobb pénzügyi támogatójának, az izraeli jobboldallal bensőséges viszonyt ápoló Sheldon Adelson kaszinómilliárdosnak járt a kedvében.
Lényegében mindegy. Azzal, hogy a lőporos hordón gyufával játszik, ismét a globális stabilitást fenyegető infantilis egoizmusát, kiszámíthatatlanságát és felelőtlenségét igazolta.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!