Az úszók is szép lassan gyülekeztek, a Gyurta-testvérek profin válaszoltak a kérdésekre, mosollyal állták a fotózásokat, ám a szemükön látszott, ők már valahol messze, egy távoli úszómedencénél járnak gondolatban. Cseh László alig akarta elengedni gyönyörű barátnője kezét, ám azt elárulta, ellenfélből van bőven, világklasszisból úgyszintén, neki ennek ellenére az a célja, hogy elsőként érje el a falat. Kapás Boglárka az egyenmelegítőben és pólóban is nagyon csinos volt, huncut mosolya mögött azt latolgatta, ha sikerül megjavítani eddigi egyéni legjobbjait, akkor bizony...
– Akkor bizony meglesz az érem – fejezte be az úszónő helyett egy mögötte álló szurkoló.
Meg is lett a jutalma, Bogi a nap molyosát küldte cserébe.
A férfi vízilabdázóinkat könnyű volt megismerni, hiszen jó egy fejjel kimagasodtak a tömegből. Csomagjaik mellett a poénjaikat sem hagyták otthon, de a kőkeménységükről híres pólósokra az a pillanat is nagyon jellemző volt, amikor Varga Dénes (becenevén Dumi) kisfiát átölelve puszilgatta a fejét, és a szemében megcsillant a reggeli napfényben egy könnycsepp. Majd a csapat összeállt egy közös képre – Gerendás György kérte a fotósokat, várják meg a hevesen búcsúzkodó Szívós doktort, hogy ha már a keretből nem tudott kimaradni, a képről se hagyják le, aztán szép lassan elkezdtek felszállni a buszra.
Már-már elindult volna a küldöttség a reptérre, amikor befutott az utóbbi időszakban meglepő nyilatkozataival, edzőcseréjével és a kétszáz pillangón remek időkkel előrukkoló Szilágyi Liliána. Meg is jegyezte egy borízű hang: „Mindegy, hogy ide mikor ért ki, a lényeg, hogy az olimpián járjon az élen...”. Mire azonnal jött a kontra: „Talán ússzon, papa...”
Az olimpikonokkal tömött buszok egymás után gördültek ki, ám a hármas számú már a volt Stadion Szálló előtt kis híján rossz irányba ment. Nagy nehezen visszatalált a helyes útra, és onnan már nem volt hiba.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!