A kákán csomót keresve sem lehetne belekötni a Magyar Házba. Ilyen még nem volt a MOB történetében, sohasem állított fel ilyen jellegű rezidenciát, ez egyszerre kiállítás, kulturális központ, tökéletesen alkalmas hely partik, fogadások megrendezésére, mert elegáns, tágas, és gyönyörű a környezete.
A helyi Jockey Club egyik épületét bérli a magyar küldöttség, jellegéből adódóan a helyi előkelőségek úri igényét szolgálta valamikor és szolgálja ma is a nagy lóversenypálya közelében. Igen ízléses, ötletes és tartalmas kiállítás enged bepillantást a magyar sport több mint százéves, sikeres múltjába, a hatalmas teraszon pedig kényelmes fotelekben ülve lehet gyönyörködni a táj pompájában, ide kilépve, kicsit balra felnézve a világhírű Megváltó Krisztus szobra magasodik. Azt nem lehet mondani, hogy tekint le ránk, mert félig hátulról, félig oldalról láthatjuk, talán ez az egy, ami mégis kifogásolható, a MOB esetleg elintézhette volna, hogy amikor vendégeket fogad, a helyiek errefelé fordítsák a szobrot
Elsőre nem hiszem el, hogy az olimpia kezdete óta tízezernél is többen látogattak el ide, de amikor elindulok vissza a Barra központba, meghökkentő a látvány, mennyien állnak sorba, hogy bejuthassanak, magyar alig akad közöttük, zömmel brazilok várnak a bebocsátásra. Ez a hazaindulás egyébként igencsak kalandosnak ígérkezik. A közeli kajak-kenu helyszínről késő délután már nem indulnak médiabuszok, marad a taxi vagy a sokak szerint veszélyes tömegközlekedés.
A taxi végig rossz ötlet, mert nem használhatja az olimpiai sávot, nem kerülheti ki a dugókat, márpedig Rióban a dugók gigantikusak, olykor negyedórán át sem mozdul meg a sor, órákba telhet az utazás.
A taxi csak az első metrómegállóig hasznos tehát. A sofőr természetesen tüsszenteni sem tud angolul, de egy idő után megérti, hova megyek, öt perc múlva ott is vagyunk. Ötvenesem és ötösöm van, az óra tizenötöt mutat. Nem tud visszaadni, elveszi az ötöst, és int, menjek isten hírével, nem számít. A metrót csak azok használhatják, akiknek aznapra érvényes jegyük van a Barra olimpiai központban rendezett eseményre, de természetesen az akkreditáció is jogot ad a belépésre. Két hosszú, összesen negyedórás megálló a BRT buszig, amelyre ugyancsak ezzel a feltétellel lehet felszállni. Menetrend nincs, ahogy félig megtelik a busz, már indul is szinte percenként.
A pályája zárt, akadálytalanul halad a város szélén elterülő központig. Argentinok és brazilok között utazom, a béke tökéletes, nyoma sincs ellenségeskedésnek.
Egy kolléga nem mert velem tartani, félt, inkább mégis a taxit választotta. Én megúsztam öt realból negyvenöt perc alatt, ő fizetett százhúszat két óra csigatempóért. A régi film címével élve: ez a félelem bére.
