Annak ellenére, hogy a regnáló csapatvilágbajnok ellen kellett pástra lépnie a magyar párbajtőrtriónak a riói olimpia bronzcsatáján, pozitív előjelekkel várhatta az éremtusát az Imre Géza, Boczkó Gábor, Rédli András, Somfai Péter négyes. Miért trió és miért négy ember mégis? Az eddig a vb-ezüstérmes Korea és a címvédő, világranglista-vezető Franciaország ellen szereplő Imre–Boczkó–Rédli egységet ugyanis Boczkó Gábor formánkívülisége miatt meg kellett bontani, és Somfai Péter póttag bizonyíthatta, hogy a 39 éves egyéni nyolcaddöntős szintjén tud vívni úgy, hogy előtte nem vívott még egyetlen asszót sem a riói olimpián.
Márpedig pozitív előjelnek tűnt, hogy a papíron bombaerős ukránok egyéniben úgy hullottak, mint a legyek, Bogdan Nyikisint a legjobb tizenhat között a svájci Benjamin Steffen, Dmitro Karjucsenkót már a hatvannégyes táblán, vagyis az első fordulóban porig alázta a kolumbiai John Édison Rodríguez (15:7 – ezt a srácot verte a harminckettő között Imre Géza 15:8-ra ), Anatolij Herej pedig szintén nem jutott még a tizenhat közé sem – ott akár Rédli Andrással is találkozhatott volna, ha nyer, ehhez persze az kellett, hogy egyéniben a leggyengébbikünk eljusson oda. Márpedig Rédli volt a maga harminckettő közti búcsújával a forma szerint „leggyengébb” egyéni vívónk, Boczkónak csak később „sikerült” kiesnie – épp az ezüstérmes Imre Gézától.
Csapatban mégsem ment Boczkónak, ezért kellett friss erőt bevetni Somfai Péter személyében.
Nos, avatatlan szemek számára rém unalmasan kezdődött az első asszó Rédli és Karjucsenko között (0:0), és ugyanígy folytatta a „semmittevést” Imre és Nyikisin. Az első kör végén aztán Somfai bizonyította rátermettségét, és legalább egy 2:1-et kisajtolt Anatolij Herejből, így jöhettek a mind nyíltsisakosabbá váló küzdelmek.
A második körben Imre kezdett Karjucsenkóval, aki csakhamar leblokkolt, mutatta, hogy remeg a keze, egy hosszú ápolási szünet végén pedig bedobta a törülközőt, így jöhetett a helyére Makszim Hvoroszt, aki csak bevitt neki néhány tust – igaz, a mi Gézánk is észnél volt, 6-ig meg sem állt.
Rédli András jöt Herejjel, és bemutatta, mi fán terem a világklasszis védekezés, 1-0-ra hozta magát, így az is belefért, hogy Somfai Péter 4-3-ra kikapjon Nyikisintől.
Imre Géza a harmadik körben mindent megtett azért, hogy tartsa a 3 tusos távolságot a két nemzet között, 2-t sikerült is neki hozzátennie.
A két csereember asszóján behozhatatlannak tűnővé vált a távolság: 29-24-re vezettünk a tusszegény összecsapáson.
Ám, hogy izgalmas legyen a vége – reméljük, ezért –, Rédli András 1 tusra felengedte az ukránokat képviselő Nyikisint, hogy aztán a végén mégis 2 legyen a különbség, így téve azért mégiscsak férfiassá a végjátékot mindkét csapat számára.
Megvan a riói olimpia negyedik vívóérme, Szász Emese és Szilágyi Áron aranya és Imre Géza ezüstje után bronzot nyert tehát az Imre–Boczkó–Rédli–Somfai párbajtőrnégyes.
