Nagyon szánalmas volt, el kell ismernem. Minden értékemet átadtam az egyik kollégának, mint például okostelefon, laptop, útlevél, értékes, magyar színekben pompázó esőkabát, azaz úgy indultam el, mintha háborús felderítő lennék. Pénzt nem hagytam nála, mert éppen ez volt a bökkenő: a készpénz elfogyott, és az olimpiai létesítményekben, azaz a Barra parkban, a médiafaluban és a versenyek helyszínein csak az egyik bankkártyatípust fogadják el vásárláskor és pénzfelvételkor, lévén hogy az az olimpia egyik szponzora. Akinél másfajta kártya van, az nem megy vele semmire, márpedig pénz nélkül itt sem adnak semmit, helyesebben sok pénz nélkül, de erről kicsit később.
Tehát el kellett hagyni a parkot övező dupla kerítés biztonságát. A tanácsok között szerepelt, hogy az utcán sétálva ne legyen nálunk érték, ha mégis, akkor rablás során azonnal adjuk oda, márpedig okos ember hallgat a tanácsra, még akkor is, ha kiderült, ezen a környéken ez teljesen felesleges. Nem vicc, hogy a kollégák többsége olyan tekintettel köszönt, amikor elindultam, mintha a búcsú örökre szólna, és amikor visszaértem, elmeséltem, hogy egy pillanatra sem éreztem magamat veszélyben, egy gigantikus plázáig jutottam el, ahol gond nélkül vettem fel pénzt, nyugodtan sétálgattam kicsit az utcán is, tudtam, hogy hamarosan ők is kimerészkednek. Errefelé nincsenek favelák, nyomornegyedek, felesleges a félelem.
Benéztem egy szupermarketbe is, mégis, mit vásárolnak a Barra negyed előkelő lakói, és amit itt és a plázában láttam, ledöbbentett. Az olimpia helyszínein egy 3 decis sima ásványvíz 750 forintnak megfelelő brazil rial, a boltban ugyanez nincs 90. Egy kóla a kerítésen belül csaknem ezer forint, ugyanez kívül az ötöde. Itt többnyire súlyra adják az ételt az éttermekben: szedhetek bármit a svédasztalról, végül lemérik. Egy kiló a plázában 5000 forint körül ingadozik, a média menzáján ez 7500, azaz a másfélszerese. A Barra parkban egy helyen lehet kapni sört, egy doboz ára meghaladja az ezer forintot, a boltban nincs 235 sem. Arról nem is szólva, hogy bent a sör ihatatlan, a hűtőt mínusz 4,5 fokra állítják be, a dobozt alig lehet megfogni, annyira hideg, a sör pedig kásásra fagy.
A brazilok egyébként összekeverik a légkondicionálást a hibernálással, a médiasátrakban és a buszon olyan erővel megy a klíma, hogy az előbbiben jó idő esetén is úgy dolgozunk, mintha eszkimók lennénk: kapucni a fejen, pulóver, dzseki, melegítőnadrág, és amikor átmegyünk mondjuk a vívócsarnokba, ezeket levesszük. A busz pedig halat szállító hűtőkocsikra emlékeztet, a faluban lévő kis boltban ugrásszerűen nőtt meg a papír zsebkendők iránti kereslet.
Sajnos tőlünk sem koccintás okán tanulta meg az apartmanban lakó bolgár fotós, mit jelent az a szó, hogy egészségedre.
