Kajak: csak „egyvalaki” győzheti le a női négyest

A mezőny a mi leányaink mögött, de a lagúnában olykor durva hullámok vannak. Folytatás szombaton.

Érik az újabb aranyérem a női kajakosoknál. Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Csipes Tamara és Fazekas-Zur Krisztina megmutatta a világnak, hogyan is kell négy embernek tökéletes összhangban, egyszerre rezdülve, egymást a legjobb ritmusban lekövetve végiglapátolni 500 métert a vízben. A magyar hölgyek megnyerték a K4 500 méter második előfutamát, ők voltak az egyetlenek a mezőnyben, akik másfél percen belüli idővel tudtak célba érni, és reményeink szerint maradt bennük annyi szombatra, hogy maguk mögé utasítsák a másik futamban győztes, világbajnoki címvédő fehérorosz négyest.

„Szerintem jól megoldottuk a feladatunkat, jó volt a rajt, csak hamar vége lett a versenynek. Jó formában vagyunk. Nem is mondhatnék mást, de így is érzem” – viccelődött Fazekas-Zur Krisztina. A sportolónak nehéz volt kivárnia ezt a napot. „Mindennap itt voltunk, szurkoltunk, és mindennap felpörgettek minket is a versenyek. Nem is gondoltam, hogy ez a vibrálás, drukkolás ennyi energiát ki tud venni az emberből, de szerencsére délután mindig tudtunk pihenni, megnyugodni, feltöltődni.”

- A női négyes nagyon jó pályát ment. Nem is evezték ki magukat teljesen, technikailag tényleg egyben voltak. Kozák Danuta egyesben megvédte olimpiai bajnoki címét, így most azt mondanám, hogy a négyesen a sor, hogy ugyanezt tegye. A Hufnágel Tibor, Ceiner Benjámin, Kugler Attila, Somorácz Tamás összeállítású férfi kajaknégyesről ugyanazt tudom mondani, és Molnár Péterről is. Sajnos erre volt elég a teljesítményük, így nem tudtak A döntőbe kerülni. A kajakosok által egyhangúlag borzalmasnak nevezett körülmények másokat is zavartak, többen panaszkodtak arra, hogy rengetegszer húztak lyukat futam közben, vagy túl mélyen ment a lapát a hullámba, vagy nem érte a vizet. Mindenki sima vízen szeret készülni, mi is azon szeretünk, de otthon is megtartjuk a versenyeket ilyen időjárás mellett is. A Vasbányai Henrik, Mike Róbert kenus duótól egyértelműen sokkal többet vártam. A döntőbe jutásuk nem volt kérdéses, de nagyon nem tetszett elsősorban a hozzáállásuk, mert így nem lehet. Ők egyértelműen éremesélyesek. Fel kell őket rázni, csak azt lehet, hogy holnapra elfelejtenek minden eddigi rossz, negatív élményt, tapasztalatot, amit összehoztak, többek között ebben a középfutamban és félre tudják tenni az időjárási körülményeket, amelyek egyébként mindenkit ugyanannyira zavarnak, csak ők lelkileg szerintem rosszabbul élték meg, mint mások. Csak rajtuk múlik.

„Két arany után természetesen felszabadultan vártam a négyes rajtját, de koncentrálni kell itt is minden mozdulatunkra. Mentünk egy jó előfutamot, ugyanakkor én óvatos duhaj vagyok. Szép, hogy most nyertünk, de majd a döntőben kell bizonyítani” – tette hozzá Kozák Danuta.

A férfinégyesek előfutamai során hasonló fölénnyel nyert a német és a cseh kvartett a mezőny előtt, mint a mi lányaink. A Hufnágel Tibor, Ceiner Benjámin, Kugler Attila, Somorácz Tamás összetételű magyar négyes futamában az ötödik helyen zárt, vagyis középfutamra kényszerült, amelyben szintén ötödik lett, így nem jutott be az A döntőbe.

„A sorsolás után reménykedtünk benne, hogy meglesz az A döntő, megtettünk mindent, de a körülményekkel nem tudtunk mit kezdeni. Egy ilyen víz egy rutinos négyest is szétráz” – magyarázta Hufnágel Tibor. Ceiner Benjámin szerint az is sokat számított, hogy későn dőlt el a kijutás sorsa, és nem volt elég idő az összeszokásra.

Középfutamra kényszerült K1 200 méteren Molnár Péter is, aki a hatodik helyen zárt, és összesítésben nem sikerült a legjobb nyolc versenyző közé beverekednie magát. Hogy 200 méteren mekkora bravúr már maga az A döntős szereplés kiharcolása is, azt jól mutatja, hogy az olasz Rizzo és az ausztrál Bird úgy ünnepelte magát a célban, mintha olimpiai érmet nyert volna.

„Dühös vagyok, mert minősíthetetlen körülmények vannak a pályán, borzasztó rossz a víz, ez már nem síkvízi kajakozás, csak a kapuk hiányoztak, és hogy kerülgessük őket – fogalmazott Molnár Péter. – Az előfutam után a lapátom is meghibásodott, gyors szervizre volt szükség. Már az előfutam bemelegítésnél éreztem, hogy nem olyan komfortos a lapátom, mint amilyen volt, a középső rész elállítódott, s az anyagánál fogva meg is fordult, de szerencsére sikerült orvosolni a középfutamra. Ettől függetlenül nem úgy sikerült a verseny, ahogy elképzeltem, mert képtelen voltam a tudásom legjavát adni. És bár a felkészülés során a fókuszban a páros volt, azért egyesben is szerettem volna ennél jobb eredményt elérni.”

Középfutamából jutott a döntőbe a Vasbányai Henrik, Mike Róbert alkotta kenupárosunk is, amely úgy lapátolta végig futamát, mintha csak levezetett volna. Oláh Tamás tanítványai számára elegendő volt a futam harmadik helyének megszerzése a döntőhöz, és úgy tűnt, inkább az erőtartalékolás mellett tették le a voksukat, nagyon nem evezték ki magukat ezen a napon. A hajóból azonban meglehetősen dühösen szálltak ki versenyzőink.

„Nem így tervezték, nem tudjuk, hogy mi történt” – jelentette ki a futam után edzőjük. Oláh Tamás azt mondta, a fiúk között megvan az egység, de egyelőre nem értik, hogy mi volt, bízik benne, hogy a fináléra összekapják magukat a versenyzők.