„Két arany után természetesen felszabadultan vártam a négyes rajtját, de koncentrálni kell itt is minden mozdulatunkra. Mentünk egy jó előfutamot, ugyanakkor én óvatos duhaj vagyok. Szép, hogy most nyertünk, de majd a döntőben kell bizonyítani” – tette hozzá Kozák Danuta.
A férfinégyesek előfutamai során hasonló fölénnyel nyert a német és a cseh kvartett a mezőny előtt, mint a mi lányaink. A Hufnágel Tibor, Ceiner Benjámin, Kugler Attila, Somorácz Tamás összetételű magyar négyes futamában az ötödik helyen zárt, vagyis középfutamra kényszerült, amelyben szintén ötödik lett, így nem jutott be az A döntőbe.
„A sorsolás után reménykedtünk benne, hogy meglesz az A döntő, megtettünk mindent, de a körülményekkel nem tudtunk mit kezdeni. Egy ilyen víz egy rutinos négyest is szétráz” – magyarázta Hufnágel Tibor. Ceiner Benjámin szerint az is sokat számított, hogy későn dőlt el a kijutás sorsa, és nem volt elég idő az összeszokásra.
Középfutamra kényszerült K1 200 méteren Molnár Péter is, aki a hatodik helyen zárt, és összesítésben nem sikerült a legjobb nyolc versenyző közé beverekednie magát. Hogy 200 méteren mekkora bravúr már maga az A döntős szereplés kiharcolása is, azt jól mutatja, hogy az olasz Rizzo és az ausztrál Bird úgy ünnepelte magát a célban, mintha olimpiai érmet nyert volna.
„Dühös vagyok, mert minősíthetetlen körülmények vannak a pályán, borzasztó rossz a víz, ez már nem síkvízi kajakozás, csak a kapuk hiányoztak, és hogy kerülgessük őket – fogalmazott Molnár Péter. – Az előfutam után a lapátom is meghibásodott, gyors szervizre volt szükség. Már az előfutam bemelegítésnél éreztem, hogy nem olyan komfortos a lapátom, mint amilyen volt, a középső rész elállítódott, s az anyagánál fogva meg is fordult, de szerencsére sikerült orvosolni a középfutamra. Ettől függetlenül nem úgy sikerült a verseny, ahogy elképzeltem, mert képtelen voltam a tudásom legjavát adni. És bár a felkészülés során a fókuszban a páros volt, azért egyesben is szerettem volna ennél jobb eredményt elérni.”
