– Mit jelent az a szó önnek, hogy pihenés?
– Azt, hogy élvezem, amit csinálok, boldog vagyok, azokkal az emberekkel töltöm az időt, akiket szeretek, de nem feltétlenül azt, hogy tétlenül fekszem.
– És a kikapcsolódás?
– Nagyon szeretem a mozit, Shane-nel gyakran megnézünk egy filmet, és sokszor beülünk vacsorázni is valahova. Azt nem is az étel miatt kedvelem nagyon, hanem azért, mert ott ülünk, és beszélgetünk.
– Ha most elmenne két hétre nyaralni valahova, mint tette ezt például Cristiano Ronaldo a megnyert futball-Európa-bajnokság után, veszélybe kerülne valamelyik győzelme egy versenyen?
– Nem. Elméletileg megtehetném, ám kezdődik augusztus végén a világkupa-sorozat, és arra muszáj felkészülnöm.
– Ezért kezdte el már hétfőn az edzéseket?
– Úgy volt, hogy hétfőn kezdek, de ebből kedd lett. Itt voltak a szüleim Rio de Janeiróban, a versenyek alatt nem találkozhattunk, de pénteken úsztam utoljára, a szombatot és a vasárnapot együtt töltöttük, megnéztük a város nevezetességeit, és azt hittem, hétfőn már nem lesznek itt, ám kiderült, a jegyük egy nappal későbbre szól. Ezért még hétfőn is velük voltam, de kedden reggel már mentem edzeni.
– A sportban állandó téma a terhelés és a pihenés egyensúlyának a megteremtése. Napi hat-nyolc óra edzéssel ezt hogyan lehet megoldani?
– A világkupa rövid pályás versenyekből áll, ami egészen másfajta terhelést jelent, mint az ötven méter. Nem kell hosszan úszni, sok a forduló, előtérbe kerül a technika, és ez engem pihentet. Az ősz, azaz a világkupa idénye mindig is szinte szünet a számomra, dacára annak, hogy ebben az időszakban is roppant keményen dolgozunk. Előfordul, hogy akár hat számot is vállalok egy-egy versenyen egy napra, de ez tényleg más terhelés, és így oldjuk meg ezt a kérdést. Nem hiszem, hogy nekem jót tenne a teljes leállás, akkor nem érzem magamat jól. Ha reggelente úszom egy jót, és többet nem is edzek, jobb a napom, mint ha semmit sem csinálok.
– Feldolgozta már azt a tényt, hogy háromszoros olimpiai bajnok?
– A minap egy sajtótájékoztatón a névkártyámon ott állt, hogy Hosszú Katinka olimpiai bajnok, és hihetetlenül furcsa volt. A múlt héten nem volt idő belegondolni, hogy mi is történik velem, hiszen az egyik versenyszám után máris készülni kellett a következőre, arra összpontosítottam. Pénteken, a kétszáz háttal ért véget számomra az olimpia azzal az ezüsttel, és bár nyilván jó lett volna azt is megnyerni, inkább arra gondoltam, hogy ha valaki három aranyat és egy ezüstöt garantál nekem az olimpia előtt, azonnal aláírtam volna, sőt ennél kevesebbet is.