A TELJES MAGYAR PROGRAM RIÓBAN
Szeszélyes ilyenkor Rio de Janeiro. Itt éppen tél van, természetesen nem a mi fogalmaink szerint; errefelé a havat csak filmekről és a tévéből ismerik. Ez a tél olyan, mint nálunk otthon az ősz dereka: az egyik órában kicsit borús, a másikban már zuhog az eső, a harmadikban szépen süt a nem túl erős nap, nagy felhők gomolyognak, sebesen hajtja őket az erős szél. Bár a városról sokaknak a Copacabana vagy az Ipanema strandja ugrik be elsősorban, aki ebben az évszakban vetődik el ide, annak fontosabb kellék az esőkabát és a pulóver, mint a fürdőruha.
Nyilván ilyenkor rendszerint kevesebb a turista is, ám most olimpia zajlik a városban, s ez általában szurkolók tízezreit vonzza a világ minden tájáról. Emlékszem, nyolc éve Pekingben csoportosan vonultak, énekeltek az emberek, könnyű volt felismerni, kik honnan jöttek, hiszen mindenki nemzeti színekbe öltözött, azokkal pingálta ki magát, és csodás hangulatot varázsoltak a versenyek helyszíneinek környékére. És persze a helyszínekre is, azaz igazi szurkolást élvezhettünk, jókedvet, életörömöt és sokszínűséget.
Itt ebből alig látni valamit. A csarnokokat, az uszodákat, a stadionokat jórészt brazilok látogatják, ha a saját csapatuk játszik vagy saját versenyzőjük szerepel, meg is töltik a létesítményeket; ha számukra semlegesek csapnak össze, akkor eldöntik, melyik a rokonszenvesebb, és annak szurkolnak, de nem hevesen, inkább csak élvezik azt, amit látnak. A Barra parkban nincsenek külföldi csoportok, nincsenek vonulások, énekek, csak egy-egy ember, legfeljebb kisebb baráti társaságok, családok bukkannak fel, az öltözékükkel egyértelműsítve, a világ melyik tájáról jöttek. A legtöbb egyébként szemlátomást amerikai, a többi ország képviselői igencsak szórványosan bukkannak fel.
Nincsenek magyarok sem. Illetve vannak, a vízilabdázók tegnapi meccsére is eljöttek vagy harmincan-negyvenen, nagyjából ennyit fedeztem fel az úszók és a vívók versenyein is. Fogalmam sincs, mennyien jelentkeztek a meghirdetett szervezett utakra, amennyien a lelátókon megjelennek, az bizony nem igazán jelentős. Tudom, Rio messze van, idejönni nagyon sokba kerül, de Peking sem volt közelebb vagy olcsóbb, mégis százak szurkoltak és teremtettek varázslatos hangulatot a magyarok megmérettetésein. A pénznek mégis lehet ehhez valami köze, a magyar futballválogatott miatt ugyanis tízezrek utaztak Franciaországba, és soványították le ezzel a pénztárcájukat júniusban, Rióra már nem jutott a családi büdzséből. Nyilván sokakat visszatartott – és most már elsősorban nem is a magyarokra gondolok – a zikavírustól, a rossz közbiztonságtól való félelem is.
Végülis az ok mindegy. Viszont a pekingi vagy a londoni hangulat nagyon hiányzik innen.
