Aztán időnként jön Márton Anita és majdnem eldobja a súlyt szemközti hálóig, öt-hat-hét méterrel előz meg mindenkit. Dobókör van, de szektor – ha úgy tetszik, súlylökőpálya – nincsen, csak szivacsok, amelyen landol a súly.
Felrajzolva sincsenek méterek, távolságok, az egyik évben Márton Anita maga húzta be krétával a verseny előtt a 18 méteres határt, hogy legyen legalább valami látható célja.
Márton Anita számára alighanem ez a legnehezebb. Ez a magányos harc, hiszen minden sportágra igaz, hogy edzéstársak, ellenfelek nélkül kegyetlen nehéz, valójában lehetetlen felkészülni világversenyekre. Február pedig a felkészülés legfontosabb időszaka a téli nagy versenyek, fedett pályás Európa-bajnokságok, világbajnokságok előtt, amelyet hagyományosan márciusban tartanak. Neki mégis sikerülni szokott, tavaly Eb-aranyat, idén vb-ezüstöt nyert a teremben.
Ráadásul otthon, Szegeden éveken át csak teremsúlyokkal tudott edzeni télen, ami nem az igazi, azért készítették őket (puhább burkolattal), hogy ne tegyék tönkre a parkettát. Pálya, szektor Szegeden pláne nincs télen. Kétségtelen viszont, hogy az utóbbi években jelentős segítséget jelentettek az edzőtábori lehetőségek Márton Anitának. Több időt tölthetett a téli időszakban Budapesten és meleg égövön, több nemzetközi versenyre elutazhatott, így lettek ellenfelei, akikkel egymást húzták előre.
Fantasztikus versenyzői erénye ugyanis, hogy a riválisok és a nagy viadalok hozzák ki belőle a legtöbbet. Legalábbis 2014 óta, ami az áttörést jelentette a számára. Egy korábbiaknál jobb mentális felkészüléssel bronzérmet szerzett a szabadtéri Európa-bajnokságon.
A 19 métert túldobó bravúros sportolónőről azt hittük, ez számára a csúcs. Amikor erre rákérdeztünk két éve, meglepő választ kaptunk:
„A csúcs az olimpiai bajnoki cím nekem.”
És olyan meglepő dolgokat produkált a következő évben, hogy már azon sem lepődnénk meg, ha ez is sikerülne egyszer.
A legjobb versenyzői tulajdonsága, hogy sorozatról sorozatra javul, az utolsóra tartogatja a legnagyobbat. Ennek köszönhetően lett tavaly a fedett Eb-n aranyérmes, idén a fedett-vb-n ezüstérmes, majd most, Rióban olimpiai bronzérmes. Közben tavaly bravúrosan összejött neki egy világbajnoki negyedik hely szabadtéren, majd idén – immár éremesélyesként – egy Európa-bajnoki ezüstérem, szintén szabadtéren. Riói céljaként a hat közé kerülést nevezte meg, az éremszerzés nem tűnt reálisnak, legalábbis több feltételnek kellett hozzá egyszerre teljesülnie. Tőle egy hatalmas magyar csúcsnak, a vetélytársaktól rendkívüli rontásnak. Saját elmondása szerint is abban a hitben élt, hogy 20 méter fölötti dobás kell majd a dobogóhoz.
A júliusi Gyulai-emlékversenyen 19,49-es magyar rekordjával is csak negyedik lett, a német Christina Schwanitz – aki az idei Eb-t is fölényesen megnyerte – több mint fél méterrel ért el jobbat: 20,14-et dobott Fehérváron. És még azzal sem nyerte meg a Gyulai Memorialt, hiszen az új-zélandi olimpiai bajnok Valerie Adams mögé szorult. A riói olimpiai döntő egyik kulcsembere számunkra a német Európa-bajnok lett. Három centivel tudta csak túldobni a 19 métert, erre senki sem számított. Márton Anita pedig majdnem fél méterrel szárnyalta túl önmagát és a csúcsát utolsóra (19,87), ami végképp hihetetlen.
De ő hitt a hihetetlenben, és ennek egy csodálatos érem lett a jutalma. Soha korábban nem nyert Magyarország érmet női súlylökésben, Márton Anita történelmet írt. Mellesleg a súlylökés mellett a diszkoszvetéshez és a súlyemeléshez is ért, két sportág három számában is magyar bajnoki címvédő. És közben egy ragyogó, intelligens gyógypedagógus, hazánk egyik legsokoldalúbb sportembere a pályán és a pályán kívül.
