Megint a görögök. Ötödször játszottunk velük idén komoly tétmeccset. A belgrádi Eb-n a bronzmeccs volt a fontosabb, ott mi nyertünk, míg Rióban a csoportban ugyanúgy 8-8 lett a vége, mint a januári kontinensviadalon a csoportmeccsen. Benedek Tibor a brazilok újbóli legyőzése után kiadta a parancsot, erre a pár napra még mindenkinek úgy kell pörögni, mintha a döntőben játszanánk a szerbek ellen.
Ennek szellemében kezdtünk, Kis és Nagy legalábbis mindenképp. Elöl centerünket jó ideig nem tudtuk megjátszani, a görögök bezzeg sorra kapták az előnyöket. Aztán amikor végre sikerült eljuttatni „Kicsihez”, a szolnoki óriás nem hibázott. A tőle megszokott erővel, technikával hajigálta Flekkasz kapujába a labdát, persze csavar is volt közte. Mesterhármas lett a vége.
Nagy Viktor ott folytatta, ahol a brazilok ellen abbahagyta, nagy hatékonysággal repkedett a kapuban. Így tudunk 4-1-re elhúzni. A bírók viszont sorra adták a kapaszkodási lehetőséget Teodorosz Vlahosz csapatának. Afrudakisz, Gunasz és Vlahopulosz pedig nem olyan játékosok, akik ennyi fórt kihasználatlanul hagynának, tapadtak ránk a hellének, mint a pióca.
Az viszont nekik sem lehetett túl kellemes, hogy amikor végre-valahára ledolgozták a 2-3 gólos hátrányt, újra ellép az ellenfél. Mégpedig lazán, szellemes játékkal. A nagyszünet után Vámos is megjött a meccsbe, duplájával megint háromra hízott az előnyünk (8-5). Mellette és Kis mellett nem szabad elfeledkezni az olimpiai újonc Zalánki Gergőről, aki szintén mesterhármast szerzett. De a görögök egyszerűen nem akarták elfogadni a hatodik helyet.
Milonakisz rosszkéz oldalról, majd Afrudakisz előnyből megint egyre hozta fel őket a negyedik negyedben. Hárai pöccintése, majd Nagy Viktor védése aztán mindent eldöntött: 12-10-re nyert a magyar válogatott.
A mieink a brazilok és a görögök legyőzésével az ötödik helyen zártak. Becsülettel letudták a helyosztókat, de amit ezeken a meccseken mutattak, az alapján kétségek nélkül állíthatjuk, hogy a legjobb négy között ott lett volna a helyük.