Stadionnak hívják a helyiek a verseny helyszínét, az egyszerűség kedvéért maradok ennél, szóval a stadionba a második döntős napon is eljött mintegy ötven magyar szurkoló. Egy részük vízipólós sapkát visel, nem tudom, ennek itt mi a jelentése, de nem is lényeges, sokkal fontosabb, hogy nemcsak a vízben, hanem a parton sem vallunk szégyent. Olykor hangosabban zúg a ria, ria, Hungária rigmus, majd a magyar aranyérmeknél – amelyekből, ugye, már kettőnél tartunk – a rio, rio, Hungario, a jelek szerint ez az eredetinek a speciális, ünnepi változata.
Természetesen Kozák Danuta az egyéni után megkapja az éltetést. Zseniálisan versenyzett, szerényen mosolyogva, szinte félszegen nyilatkozik. Pedig most vált éppen legendává.
