Vízilabda: Szerbia és a kilenc öcskös

Tíz válogatott kerülhet ma bármikor dobogóra világversenyen, mi már többnyire lemaradunk. Benedek Tibornak igaza van.

2016. 08. 24. 2:57
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Rettentően besűrűsödött a világ vízilabdázásának élmezőnye, aminek talán a 2008-as pekingi olimpia volt a kiindulópontja. Ismeretes, sorozatban harmadszor akkor nyert a Kemény Dénes vezette férfiválogatott olimpiát. Jól is csengett a szlogen, hogy „vízilabdában mi vagyunk a császárok”, de ma már ezt egyre több csapat szeretné elmondani magáról, és tesz is érte. A magyar vízilabdázás nimbusza 2008 óta kopott valamicskét, a mi szintünkre vagy még nálunk is följebb emelkedett – illetve jött vissza – kilenc válogatott, egyikük, Szerbia most mintha ki is emelkedne. Kaptunk is a fejünkre számos olvasótól, amikor papírra vetettük: Magyarország nem az aranyéremért megy a riói olimpiára. Márpedig ezt maga Benedek Tibor, a nemzetközi vízilabdázás viszonyait talán legjobban ismerő magyar szakember mondta. Összeállításunkban annak járunk utána, mi történt válogatott szinten a világ vízilabdázásában a világversenyeken elért helyezéseket tekintve, van ugyanis egy gyanúnk, hogy egyre kevésbé számít aranyesélyesnek a mi csapatunk, nem is feltétlenül a gyengülése miatt, hanem mert rettentően megnőtt az erős ellenfelek száma. Tendenciaelemzésünk kiindulópontja 2008 lesz. (A nemzetközi tornák közé nem számítottuk a hullámzó presztízsű Világligát.)

Szerbia: Amióta az eszünket tudjuk, Jugoszlávia, illetve a szerbek mindig a legnagyobb ellenfeleink között voltak. 2008-ban aztán leblokkoltak az olimpiai elődöntőben az előzetesen jóval gyengébbnek tartott USA ellen – rossz nyelvek szerint kellett már egy igazi nagyhatalom a sportágba –, így a csapatnak meg kellett elégednie a bronzéremmel. A 2009-es római világbajnokságot azonban megnyerték, a 2010-es zágrábi Eb-n megint bronzérmesek voltak, 2011-ben Sanghajban (vb-)ezüst termett nekik, a londoni olimpián 2012-ben megint bronz – az eindhoveni Eb-arany évében; a 2013-as vb-n egy hetedik hely, de az olimpiasokk után mindössze egy tornát „eldobó” szerbek a 2014-es budapesti Eb-n már újra teljes fegyverzetükben tündököltek (arany), hogy aztán lendületből megnyerjék a kazanyi világbajnokságot (2015), az idén tavaszi belgrádi póló-Eb-t, és végül – Szerbia történetében először – az ötkarikás arany bezsebelése után a „szerb Benedek Tibor”, Dejan Savic medencébe ugorhasson. Ők most a császárok Európában és a világon is.

Montenegró: 2006-ban voltak, akik Szerbia-Montenegró „ország” (Kis-Jugoszlávia) felbomlása után abban reménykedtek, hogy két félkarú óriással azért könnyebben elbánhatunk. Hát nem így történt. A pekingi olimpia előtt bombameglepetésre Eb-t nyertek, hogy aztán az olimpián eljussanak az elődöntőig (4. hely). Jött 2009 és Róma, ahol a nyolcaddöntőt elnagyképűsködték a németek ellen (9. hely), hogy aztán a 2010-es Eb-n a négy közé jutásért iszonyatosan megizzasszák Szerbiát (5-6, 5. hely). 2011-ben Horvátország nyomta őket víz alá (7. hely), majd jött a 2012-es Eb-ezüst (!), az olimpiai 4. hely, 2013-ban a vb-ezüst, 2014-ben Eb-4. hely, tavaly egy vb-5., az idén Eb-ezüst és olimpiai 4. hely. A legközvetlenebb elit tagja.

Horvátország: Ha délnyugati szomszédunkra tekintünk, tudhattuk volna, hogy Jugoszlávia szétesésével megannyi vízilabda-óriás ország születik London olimpiai bajnoka erre a legékesebb bizonyíték Rio aranyérmese mellett. Az „Árpád-kockásokat” Pekingben Montenegró és Spanyolország küldte a 6. helyre, hogy aztán a 2009-es vb-ről már egy bronzzal, a 2010-es Eb-ről pedig már arannyal távozzanak. A 2011-es vb-n már megint ott látjuk őket a dobogón (bronz), hogy aztán bombameglepetésre a 9. helyre küldjék őket a németek a londoni olimpia előtti Eb-n. A 2012-es olimpia ugye aranyat termett nekik, hogy aztán a barcelonai vb-ről is éremmel távozzanak. 2014-ben a már újra feltörekvő görögökkel szemben lettek 5.-ek, tavaly vb-döntőt buktak a szerbekkel szemben, hogy aztán az olimpia előtti Eb-t megint elszúrják (7. hely). Rióban ők voltak a szerbek áldozatai.

Olaszország: A Kemény-korszak londoni lezárói mindig is ott ólálkodtak a dobogó körül, de 2008-ban igen mélyről indultak. Pekingben ők adtak lendületet az USA-nak azzal, hogy voltak szívesek kikapni tőlük rögtön az elején (9. hely), hogy aztán a román vízilabdázás alkonyán keleti szomszédainktól kikapva még ezt az olimpiai helyezést is alulmúlják (11. hely). A 2010-es Eb-n átvágtattak a mezőnyön – rajtunk is –, és meg sem álltak az ezüstéremig, 2011-ben pedig Olaszország lett a világbajnok – hosszabbításos mérkőzésen gyűrve le Szerbiát. A londoni olimpia előtti Eb-n ellenünk bukták el a bronzmérkőzést, hogy aztán a londoni negyeddöntőben mindenért visszavágjanak, esélyünk sem volt a négy közé jutásra, Olaszország pedig döntőt játszott. Következett az újabb olimpiai ciklus, az öt világversenyt két bronzzal, két negyedik hellyel és egy hatodikkal abszolválták az azzurrók, a legjobb teljesítménnyel a mostani olimpián rukkoltak elő.

Spanyolország: Az „elmúlt nyolc évből” viszonylag kevés fájó emléket őrzünk velük kapcsolatban, pedig mára ők is visszakapaszkodtak a világelitbe. A pekingi olimpián a szerbek lökték őket a horvátok karjai közé, ahol aztán helytálltak, 5.-ként végeztek. A 2009-es vb-n a döntőig meg sem álltak, hogy aztán megint eljátsszák Szerbia kedvenc ellenfelének hálátlan szerepét. A 2010-es Eb-n elért 8. helyükre nem lehetnek igazán büszkék, ám a Londont megelőző vb-n megküzdöttek az USA-val az 5. helyezésért, hogy aztán 2012-ben jó időre kitessékeljék a világelitből Romániát (Eb-7. hely, olimpiai 6. hely). A most lezárult olimpiai ciklust az 5. és a 7. helyezés között ingázva töltötték, de minden tornán vannak figyelemre méltó eredményeik: Rióban például porig alázták a későbbi döntős horvátokat, és leikszeltek Montenegróval.

Görögország: A hárommal ezelőtti olimpiai ciklust egy pekingi 7. hellyel zárták, ezt követően egy kicsit mintha eltűntek volna a térképről. A római (’09) és a sanghaji (’11) vb-n ott sem voltak, a 2010-es Eb-n (9.) Románia és Németország is előttük végzett, hogy aztán a London előtti Eb-n már egy 6. hellyel jelentkezzenek, megszorongatva minket, az olaszokat és Montenegrót is. Londont kicsit megint elszúrták (9.), de már ott voltak, a ’13-as barcelonai vb-n pedig képesek voltak Montenegró és Spanyolország legyőzésére is, hatodikként zártak. Ugyanez történt Afrudakiszékkal a ’14-es Eb-n, Kazanyban (’15) viszont felállhattak a dobogóra, a csoportban az olaszokat verve lettek elsők. Formájukat átmentették az idei Eb-re is, ez elég volt a 4. helyre, hogy aztán az olimpián a későbbi bronzérmes olaszok visszaadják a korábban felvett kölcsönt (6.).

USA: Mint említettük, nagy áttörést hozott a világ vízilabdázásában az Amerikai Egyesült Államok döntőbe kerülése Pekingben (2008), a világ elhitte, hogy ez a szép sport nem csak Dél-Európáé és a keleti blokk déli feléé. Az olimpiai ezüst után a vb-n is elődöntőbe kerültek az amerikaiak (4. hely), és Sanghajban (2011) is megcsípték a hatodik helyet. Londonban, még mindig az elit társaságban 8.-ként végeztek, de 2013-ban még eggyel hátrébb. Kazanyból (vb, 2015) 7.-ként térhettek haza, az olimpiáról 10.-ként.

Ausztrália: Ugye kevesen gondolták a riói olimpia előtt, hogy meggyűlik a bajunk a kengurukkal? Pedig Benedek Tibor megmondta, hogy így lesz, volt már rossz tapasztalata A világ nagyot nézett, amikor a pekingi olimpián leikszeltek az olaszokkal, sőt még előttük is végeztek, a 8. helyen. Jött aztán Róma (2009) egy 10. hellyel és a sanghaji vb egy 9.-kel, de a londoni olimpián már a szerbeket szorongatták és minket is, az USA-t pedig megverték a 7. helyért. Ebben az olimpiai ciklusban mindkét vb-n 8. helyen zártak, de már a legjobbaktól sincsenek két-három gólnál nagyobb távolságra. Kellemetlen emlékként vihetjük magunkkal mind a 2013-as vb-, mind a riói csoportmeccs döntetlenjét velük. Az olimpián a 9. helyen zártak, köszönhetően a csoportunkban látott döntetlencunaminak és a szerbek rafinált taktikázásának az eredményekkel.

Brazília: Készülve az olimpiára, erre a ciklusra erősödött meg jelentősen a vízilabda-válogatott, mármint a férfi. Náluk edző az egykori délszláv sikerkapitány Ratko Rudic, hozzájuk „igazolt” a korábbi spanyol vb- és Eb-érmes Felipe Perrone, a szerb színeket korábban erősítő kapus, Slobodan Soro, valamint a Barcelona horvát gólzsákja, Josip Vrlic is brazilként pólózott a játékokon. Nagy vállalkozás a braziloké – a tréner használta ezeket a szavakat –, hiszen 2010-ig gyakorlatilag „alig” volt férfiválogatott, a 2009-es vb-ről 13.-ként távoztak – még Kínától is simán kikaptak –, a 2011-esről 14.-ként, a 2013-asra ki sem jutottak (Kanada és az USA volt ott), mígnem 2015-ben egy 10. hellyel sikerült magukat észrevétetni. Az olimpián egy csoportban voltunk velük, és akár taktikai vereség volt, akár nem, a szerbeknek sikerült kikapniuk a házigazdáktól, és bár mi simán vertük őket, Ausztráliát is elkapták. A későbbi olimpiai döntős horvátoktól csak négy góllal kaptak ki a negyeddöntőben, végül a 8. helyen zártak, ez történelmi siker. Nyilván azon is múlnak a továbbiak, hogy marad-e az „import”, illetve lesz-e valamilyen felhajtóereje a sportágra nézve Brazíliában.

MAGYARORSZÁG: Szóval vízilabdában mi voltunk a császárok, és ezt nagyjából 2012-ig igaznak is hihettük. Megnyertük a 2008-as olimpiát, de már csak 5.-ként zártunk a 2009-es vb-n (megint a szerbek ), 4.-ként a 2010-es Eb-n (megint a szerbek ), 4.-ként a 2011-es vb-n (az elődöntőben megint a szerbek ), bronzérmesek lettünk a London előtti Eb-n, hogy aztán a bronzmeccsen elvert olaszok visszavágjanak mindenért az olimpiai negyeddöntőben. Szerbia is összeomlott az olimpia után egy rövid időre, a kegyelmi pillanatot kihasználva hazánk a ciklusrajton bombameglepetésre világbajnok lett, majd jött egy Eb-ezüst (megint a szerbek ), egy vb-6. hely, az olimpiát megelőzően pedig megint egy Eb-bronz, hogy a kontinensviadal után az olimpián is megismételjük a négy évvel ezelőtti teljesítményt (5.).

Lássuk mindezt ábrán!

Ejthettünk volna szót összeállításunkban a német, a román, az orosz vagy a kanadai pólóválogatottról, de úgy tűnik, tőlük egy időre elbúcsúzik a világelit, amely viszont rettentően felzárkózott ránk, Szerbia pedig – szintén Benedek Tibor szavait idéznénk – jelenleg egy másik dimenzióban vízilabdázik.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.