Vízilabda: Szerbia és a kilenc öcskös

Tíz válogatott kerülhet ma bármikor dobogóra világversenyen, mi már többnyire lemaradunk. Benedek Tibornak igaza van.

Montenegró: 2006-ban voltak, akik Szerbia-Montenegró „ország” (Kis-Jugoszlávia) felbomlása után abban reménykedtek, hogy két félkarú óriással azért könnyebben elbánhatunk. Hát nem így történt. A pekingi olimpia előtt bombameglepetésre Eb-t nyertek, hogy aztán az olimpián eljussanak az elődöntőig (4. hely). Jött 2009 és Róma, ahol a nyolcaddöntőt elnagyképűsködték a németek ellen (9. hely), hogy aztán a 2010-es Eb-n a négy közé jutásért iszonyatosan megizzasszák Szerbiát (5-6, 5. hely). 2011-ben Horvátország nyomta őket víz alá (7. hely), majd jött a 2012-es Eb-ezüst (!), az olimpiai 4. hely, 2013-ban a vb-ezüst, 2014-ben Eb-4. hely, tavaly egy vb-5., az idén Eb-ezüst és olimpiai 4. hely. A legközvetlenebb elit tagja.

Horvátország: Ha délnyugati szomszédunkra tekintünk, tudhattuk volna, hogy Jugoszlávia szétesésével megannyi vízilabda-óriás ország születik London olimpiai bajnoka erre a legékesebb bizonyíték Rio aranyérmese mellett. Az „Árpád-kockásokat” Pekingben Montenegró és Spanyolország küldte a 6. helyre, hogy aztán a 2009-es vb-ről már egy bronzzal, a 2010-es Eb-ről pedig már arannyal távozzanak. A 2011-es vb-n már megint ott látjuk őket a dobogón (bronz), hogy aztán bombameglepetésre a 9. helyre küldjék őket a németek a londoni olimpia előtti Eb-n. A 2012-es olimpia ugye aranyat termett nekik, hogy aztán a barcelonai vb-ről is éremmel távozzanak. 2014-ben a már újra feltörekvő görögökkel szemben lettek 5.-ek, tavaly vb-döntőt buktak a szerbekkel szemben, hogy aztán az olimpia előtti Eb-t megint elszúrják (7. hely). Rióban ők voltak a szerbek áldozatai.

Olaszország: A Kemény-korszak londoni lezárói mindig is ott ólálkodtak a dobogó körül, de 2008-ban igen mélyről indultak. Pekingben ők adtak lendületet az USA-nak azzal, hogy voltak szívesek kikapni tőlük rögtön az elején (9. hely), hogy aztán a román vízilabdázás alkonyán keleti szomszédainktól kikapva még ezt az olimpiai helyezést is alulmúlják (11. hely). A 2010-es Eb-n átvágtattak a mezőnyön – rajtunk is –, és meg sem álltak az ezüstéremig, 2011-ben pedig Olaszország lett a világbajnok – hosszabbításos mérkőzésen gyűrve le Szerbiát. A londoni olimpia előtti Eb-n ellenünk bukták el a bronzmérkőzést, hogy aztán a londoni negyeddöntőben mindenért visszavágjanak, esélyünk sem volt a négy közé jutásra, Olaszország pedig döntőt játszott. Következett az újabb olimpiai ciklus, az öt világversenyt két bronzzal, két negyedik hellyel és egy hatodikkal abszolválták az azzurrók, a legjobb teljesítménnyel a mostani olimpián rukkoltak elő.

Spanyolország: Az „elmúlt nyolc évből” viszonylag kevés fájó emléket őrzünk velük kapcsolatban, pedig mára ők is visszakapaszkodtak a világelitbe. A pekingi olimpián a szerbek lökték őket a horvátok karjai közé, ahol aztán helytálltak, 5.-ként végeztek. A 2009-es vb-n a döntőig meg sem álltak, hogy aztán megint eljátsszák Szerbia kedvenc ellenfelének hálátlan szerepét. A 2010-es Eb-n elért 8. helyükre nem lehetnek igazán büszkék, ám a Londont megelőző vb-n megküzdöttek az USA-val az 5. helyezésért, hogy aztán 2012-ben jó időre kitessékeljék a világelitből Romániát (Eb-7. hely, olimpiai 6. hely). A most lezárult olimpiai ciklust az 5. és a 7. helyezés között ingázva töltötték, de minden tornán vannak figyelemre méltó eredményeik: Rióban például porig alázták a későbbi döntős horvátokat, és leikszeltek Montenegróval.

Görögország: A hárommal ezelőtti olimpiai ciklust egy pekingi 7. hellyel zárták, ezt követően egy kicsit mintha eltűntek volna a térképről. A római (’09) és a sanghaji (’11) vb-n ott sem voltak, a 2010-es Eb-n (9.) Románia és Németország is előttük végzett, hogy aztán a London előtti Eb-n már egy 6. hellyel jelentkezzenek, megszorongatva minket, az olaszokat és Montenegrót is. Londont kicsit megint elszúrták (9.), de már ott voltak, a ’13-as barcelonai vb-n pedig képesek voltak Montenegró és Spanyolország legyőzésére is, hatodikként zártak. Ugyanez történt Afrudakiszékkal a ’14-es Eb-n, Kazanyban (’15) viszont felállhattak a dobogóra, a csoportban az olaszokat verve lettek elsők. Formájukat átmentették az idei Eb-re is, ez elég volt a 4. helyre, hogy aztán az olimpián a későbbi bronzérmes olaszok visszaadják a korábban felvett kölcsönt (6.).

USA: Mint említettük, nagy áttörést hozott a világ vízilabdázásában az Amerikai Egyesült Államok döntőbe kerülése Pekingben (2008), a világ elhitte, hogy ez a szép sport nem csak Dél-Európáé és a keleti blokk déli feléé. Az olimpiai ezüst után a vb-n is elődöntőbe kerültek az amerikaiak (4. hely), és Sanghajban (2011) is megcsípték a hatodik helyet. Londonban, még mindig az elit társaságban 8.-ként végeztek, de 2013-ban még eggyel hátrébb. Kazanyból (vb, 2015) 7.-ként térhettek haza, az olimpiáról 10.-ként.

Ausztrália: Ugye kevesen gondolták a riói olimpia előtt, hogy meggyűlik a bajunk a kengurukkal? Pedig Benedek Tibor megmondta, hogy így lesz, volt már rossz tapasztalata A világ nagyot nézett, amikor a pekingi olimpián leikszeltek az olaszokkal, sőt még előttük is végeztek, a 8. helyen. Jött aztán Róma (2009) egy 10. hellyel és a sanghaji vb egy 9.-kel, de a londoni olimpián már a szerbeket szorongatták és minket is, az USA-t pedig megverték a 7. helyért. Ebben az olimpiai ciklusban mindkét vb-n 8. helyen zártak, de már a legjobbaktól sincsenek két-három gólnál nagyobb távolságra. Kellemetlen emlékként vihetjük magunkkal mind a 2013-as vb-, mind a riói csoportmeccs döntetlenjét velük. Az olimpián a 9. helyen zártak, köszönhetően a csoportunkban látott döntetlencunaminak és a szerbek rafinált taktikázásának az eredményekkel.

Brazília: Készülve az olimpiára, erre a ciklusra erősödött meg jelentősen a vízilabda-válogatott, mármint a férfi. Náluk edző az egykori délszláv sikerkapitány Ratko Rudic, hozzájuk „igazolt” a korábbi spanyol vb- és Eb-érmes Felipe Perrone, a szerb színeket korábban erősítő kapus, Slobodan Soro, valamint a Barcelona horvát gólzsákja, Josip Vrlic is brazilként pólózott a játékokon. Nagy vállalkozás a braziloké – a tréner használta ezeket a szavakat –, hiszen 2010-ig gyakorlatilag „alig” volt férfiválogatott, a 2009-es vb-ről 13.-ként távoztak – még Kínától is simán kikaptak –, a 2011-esről 14.-ként, a 2013-asra ki sem jutottak (Kanada és az USA volt ott), mígnem 2015-ben egy 10. hellyel sikerült magukat észrevétetni. Az olimpián egy csoportban voltunk velük, és akár taktikai vereség volt, akár nem, a szerbeknek sikerült kikapniuk a házigazdáktól, és bár mi simán vertük őket, Ausztráliát is elkapták. A későbbi olimpiai döntős horvátoktól csak négy góllal kaptak ki a negyeddöntőben, végül a 8. helyen zártak, ez történelmi siker. Nyilván azon is múlnak a továbbiak, hogy marad-e az „import”, illetve lesz-e valamilyen felhajtóereje a sportágra nézve Brazíliában.

MAGYARORSZÁG: Szóval vízilabdában mi voltunk a császárok, és ezt nagyjából 2012-ig igaznak is hihettük. Megnyertük a 2008-as olimpiát, de már csak 5.-ként zártunk a 2009-es vb-n (megint a szerbek ), 4.-ként a 2010-es Eb-n (megint a szerbek ), 4.-ként a 2011-es vb-n (az elődöntőben megint a szerbek ), bronzérmesek lettünk a London előtti Eb-n, hogy aztán a bronzmeccsen elvert olaszok visszavágjanak mindenért az olimpiai negyeddöntőben. Szerbia is összeomlott az olimpia után egy rövid időre, a kegyelmi pillanatot kihasználva hazánk a ciklusrajton bombameglepetésre világbajnok lett, majd jött egy Eb-ezüst (megint a szerbek ), egy vb-6. hely, az olimpiát megelőzően pedig megint egy Eb-bronz, hogy a kontinensviadal után az olimpián is megismételjük a négy évvel ezelőtti teljesítményt (5.).

Lássuk mindezt ábrán!

Ejthettünk volna szót összeállításunkban a német, a román, az orosz vagy a kanadai pólóválogatottról, de úgy tűnik, tőlük egy időre elbúcsúzik a világelit, amely viszont rettentően felzárkózott ránk, Szerbia pedig – szintén Benedek Tibor szavait idéznénk – jelenleg egy másik dimenzióban vízilabdázik.