Ilyen az, amikor a tök utolsót ünneplik a legjobban

A „sörös” jamaicai bobcsapat ismét történelmet írt, de a nigériai lányok vitték a prímet. Helyszíni benyomások.

A megoldás váratlan helyről érkezett: egy hazai sörgyártó cég, a Red Stirpe „marketingsasszeme” lecsapott, s felajánlották, hogy kifizetik a bobot.

Így aztán a Fenlator–Russel páros is ott siklott Phjongcshangban 130-cal, igaz, az előzetes – és enyhén szólva is merész – céljuktól, az éremszerzéstől elmaradtak, a húszból összességében ők is csak Nigéria elé tudtak beférkőzni. Igaz,

az első futamban további két, az utolsóban pedig hat duót is megelőztek,

ami azért dicséretes.

Nekik is akadtak külön szurkolóik, a leglelkesebbel, az alábbi Twitter-videóban is megörökített hölggyel én is találkoztam, elmondta, hogy Koreában élő jamaicai, s nagyon büszke a honfitársaira.

És ha már Swaney-vel kezdtük, nem árt lemérni, hogy még ha teljesen különböző sportágakról is beszélünk, mekkora különbségek lehetnek az elsők és az utolsók között. Míg a mi Erzsink a selejtezőjében győztes kanadai Cassie Sharpe pontszámának 33,6 százalékát érte el (31,4 pont viszonyítva a 93,4-hez), addig a jamaicaiak összteljesítménye (3:25,94) épphogy 1,01, a nigériaiaké (3:29.60) pedig 1,03 százalékkal marad el győztes német Lisa Buckwitz, Mariana Jamanka párosétól (3:22.45).

Utóbbi olimpia bajnok nevét nézve nem lennék meglepve, ha négy év múlva már jamaicai színekben versenyezne