Akit Vitray pellengérre állított az Izland elleni vereség után

Kovács Kálmánban máig elevenen él az Izlandtól 28 éve idehaza elszenvedett 2-1-es vereség emléke. Pontosabban a mérkőzés utózöngéje, amelynek ő is részese volt egy tévényilatkozattal. A Honvéd egykori válogatott csatára szerint Marco Rossi csapata felkészült a csütörtöki mérkőzésre, és esélyesként léphet pályára.

Kovács Kálmán szerint baj, hogy kudrackerülők a magyar játékosok Fotó: Földi Imre Forrás: Nemzeti Sport

– Az Izland elleni mérkőzés előtt egy hónappal Angliával játszottunk barátságos mérkőzést – elevenítette fel az emlékeit Kovács Kálmán, a korábbi kiváló csatár, aki a válogatottban 56 meccsen 19 gólt szerzett, az ominózus 1992-es vereség alkalmával is betalált, az ő góljával vezettünk 1-0-ra.

„All right, Mister Wright”

– Pontosan emlékszem rá, mert tévében ritkán láttam meccset, sérülés miatt akkor nem játszhattam – folytatta. – Billy Wright volt Vitray Tamás mellett a szakkommentátor. Az a Wright, akiről Szepesi költötte a híres szállóigéjét: „All right, Mister Wright.” Nos, Vitray negyedóránként kikérte a véleményét. S ő második megszólalásakor, harminc perc után dicsért minket, azt hangoztatva, meglepően jók a magyarok. A mérkőzést végül ugyan 1-0-ra elvesztettük, de ez a mondat szöget ütött a fejemben, ugyanis azt sugallta, lám, egy angol szakember képes pozitívumot látni a játékunkban, mi viszont nem. A történek folytatásaként az Izlandtól elszenvedett vereség után behívtak a Telesport stúdiójába;

Billy Wright véleményén felbátorodva azt mondtam: igen, szomorú, sőt szégyenteli a kudarcunk, de akkor lenne jó a futballunk közege, ha azt is ki mernénk mondani, hogy az első félidőben jól játszottunk. Mert addig tényleg nem volt baj. Na, ebből lett a botrány.

A mérkőzést, miként akkoriban a válogatott találkozókat, szerdán játszották, a hétvégén, szombaton Zalaegerszegre mentünk a Honvéddal. Előtte lévő nap leadták a nyilatkozatomat, amire azért emlékszem, mert Pisont Pista nem akart lemaradni a Dallasról, ott ültünk a tévé előtt. Vitray a maga fanyar, kioktató stílusában leszedte rólam a keresztvizet, lám, mit képzel magáról Kovács Kálmán, a vereség után még neki áll feljebb. Maró bírálatának meg is lett a hatása, másnap az egerszegi drukkerek előtt minden voltam, csak éppen nem úriember. Pedig én tényleg csupán arra próbáltam ráirányítani a figyelmet, hogy nem kell mindig temetni, mert az csak újabb kudarcot szül.

Kovács Kálmán amondó, 1992-ben peches vereséget szenvedtek. 1-0 után rosszul kezdték a második félidőt, Izland egy eladott labdából talált egy gólt, ami után a mieink összezavarodtak, aztán jött még egy gól.

Kudarckerülők a magyarok

– A második félidőben még helyzetünk sem volt, sajnos azt kell mondanom, sima vereség volt – ismeri el önkritikusan Kovács Kálmán. S hozzáteszi, az a meccs éveken át éreztette negatív hatását a válogatottban:

– A magyar játékosok, valljuk be, általában kudarckerülők. Egy-egy ilyen fájdalmas élmény még jobban felerősíti ezt a rossz érzést, s többen ezután csak a tuti megoldást választják, nem mernek vállalkozni. Hadd mondjak más példát! Az angolok úgy jellemzik Albert Flóriánt, mint a labdarúgás történetének legelegánsabb játékosát. Én ellenben úgy nőttem föl, hogy egyetlen aranylabdásunkat állandóan szapulták, hogy nem hajt, csípőre tett kézzel vár egy-egy lehetőségre. Biztosan jó ez így? Franciaországban, a légiós éveim alatt volt alkalmam más mentalitást megtapasztalni.

Auxerre-ben az első meccsemen 2-1-re kikaptunk Nantes-ban, annak ellenére magam alatt voltam, hogy én rúgtam a gólunkat. A meccs után döbbenten tapasztaltam, hogy a társaim fütyörészve zuhanyoznak, mintha mi nyertünk volna.

Hónapok múltán, amikor már beszéltem franciául, megkérdeztem tőlük: hogy van ez? Azt felelték, a kudarcokon azonnal túl kell lépni, különben egyik után jön a másik. Akkor ezt nehezen fogadtam el, de tényleg nincs más megoldás. Hadd említsek egy nem is olyan régi esetet. A francia válogatott a 2018-as világbajnokság selejtezői során odahaza 0-0-t játszott Luxemburggal. Hogy ezek után mi történt? Mindenki tudja, a franciák megnyerték a vb-t... A vereség benne van a sportban, az az igazi vesztes, aki ezen nem képes túllendülni.

Esélyesként Izland ellen

Kovács Kálmán nem csak a pozitív szemlélet miatt bizakodó a csütörtöki mérkőzés előtt.

– Fizikálisan rendben van a csapat, szervezett a játék, az izlandiak tehát nem fogják ledarálni a mieinket. A kreativitás terén, hadd beszéljek haza, szerintem még mindig jobban állunk, ezért hazai pályán egyértelműen a magyar válogatott a mérkőzés esélyese – jelentette ki.

Foci helyett kosárlabda

Kovács Kálmánnak idestova másfél évtizede nincs szorosabb kapcsolata a magyar futballal, korábban Kistarcsán dolgozott testnevelő tanárként, jelenleg pedig a 17. kerületi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnázium pedagógusa. Nem panaszkodik emiatt, örömmel végzi a munkáját – helyette mondjuk ki, hogy a képzett szakember mellőzése luxusnak tűnik.

Testnevelőként a kosárlabdával is jól elvan
Fotó: Havran Zoltán

– Az iskolában inkább a kosárlabdára szavazok, ha a testnevelés óra végén játékra kerül a sor, mert komplexebb ingert jelent a gyerekeknek, s a játék nem süpped a fociban előre borítékolható veszekedésbe. De természetesen az iskola futballcsapatával foglalkozom, s hetente egyszer pályaedzőként besegítek a fiamnak a helyi klub U17-es csapatánál – árulta el.

Kovács Kálmánt a szíve talán még visszahúzná a futballpályákra, de testnevelőként is akad feladata bőségesen. Mint mondta, a szeptemberi tanévnyitókör erősen érződött a gyerekeken, hogy öt-hat hónap kiesett a rendszeres testmozgásból. Azon dolgozik, hogy az újabb online-oktatás idején jobban ösztökélje a gyerekeket a sportolásra.