Az exkapitányok megemelik a kalapjukat Marco Rossi előtt

A magyar válogatott csütörtök este drámai körülmények között, az utolsó percekben fordítva, 2-1-re legyőzte Izlandot, és ezzel bejutott a jövő nyári Európa-bajnokságra, amelyen a három csoportmeccsből kettőt a tervek szerint Budapesten játszhat. Megkérdeztünk négy korábbi kapitányt – regnálásukat tekintve időbeli sorrendben dr. Mezey Györgyöt, Csank Jánost, Gellei Imrét és Egervári Sándort –, hogyan látják a válogatott szereplését.

Forrás: Magyar Nemzet

Marco Rossi a magyar labdarúgás 56. szövetségi kapitánya, igen tekintélyes névsor végén áll. A magyar válogatott történetének a negyedik Európa-bajnokságára készülhet, és nagyrészt az olasz szakember érdeme is, hogy erre lehetősége van. Összeállításunkban négy elődjét szólaltatjuk meg, akik elmondják az érzéseiket, a véleményüket az Izland elleni mérkőzésről, a válogatottról és persze Marco Rossiról is.

dr. Mezey György: Győzött az igazság

Először 1983 és 1986 között dolgozott szövetségi kapitányként, a magyar válogatott az ő irányításával jutott ki az 1986-os mexikói világbajnokságra. Sajnos, ez azóta egyszer sem sikerült a csapatnak. Később még 1988-ban, öt mérkőzésen ült a nemzeti csapat kispadján.

Fotó: Nemzeti Sport/archív

– Könnyű dolgom van a csütörtök este történtekről szólva, mert mindent magába foglal az a rövid mondat, hogy győzött az igazság. A magyar válogatott jobb az izlandinál, és helye van az Európa-bajnokságon. Ez a lényeg, magában a mérkőzésben nem is érdemes különösebben elmélyedni. Ezt a sikert a csapat és a magyar labdarúgás egésze megérdemelte, annak a rengeteg energiának és támogatásnak, amelyet a sportág jó ideje élvez, muszáj tükröződnie az eredményekben is. Ez a meccs erről szólt, és ezért igazságos az eredmény. Természetesen ehhez kellett, hogy végre vannak kreatív, hátrányban sem megijedő játékosaink, mint például Szoboszlai Dominik. A csapat ráadásul úgy tudott ennyire keményen megharcolni a győzelemért, hogy a vezére, a szövetségi kapitány nem ült a kispadon. Hiába mondják, hogy telefonon adott utasításokat, megszabta a cseréket, én nem erről beszélek. A cserék logikusak voltak, egy hozzáértő kapitány meglépi őket, nem ez a lényeg. A személyes jelenlét, a személyes kapcsolat a mérkőzés közben rendkívül fontos, és a csapat, a közösség erejét jól mutatja, hogy Marco Rossi nélkül is kicsikarta a sikert saját magának és a roppant hálás magyar szurkolóknak. Csak gratulálni tudok a játékosoknak és Marco Rossinak is.

Csank János: A csapat megdolgozott a szerencséjéért

Az MLSZ 1996. április 1-jén nevezte ki szövetségi kapitánynak, és 1998. június 30-ig dolgozott ezen a poszton. Az 1998-as világbajnokság selejtezőin a csoport második helyén végzett a válogatottal, a jugoszlávok elleni pótselejtezőn azonban csúfos kudarcot vallott a csapat.

Fotó: Nemzeti Sport/Czagány Balázs

– Amikor azt mondom, Fortuna is velünk volt, azonnal beugrik az én időmből a finnek elleni utolsó csoportmeccs. Azon úgy szereztük meg a pótselejtezőt érő második helyet, hogy az utolsó percekben a gólunk előtti három labdaérintés mind az ellenfélé volt, most Loic Nego egyenlítése előtt volt hasonló a helyzet. A szerencsét ez a válogatott remekül lovagolja meg, és meg is dolgozott érte. Ezek a fiatal legények már másfajta futballisták, mint az én időmben voltak. Erősebb bajnokságokban edződnek és szereznek rutint, magabiztosabbak, olyan közegből jönnek haza, ahol megbecsülik, nem csak kritizálják őket, férfiasabbak, és mindez érződik a teljesítményükön is. Az Izland elleni taktikai finomságokat most hagyjuk! Beszélhetnénk a szerkezetről, de felesleges: az például milyen szerkezet, hogy a végén már négy csatár is ott szorgoskodott a pályán? Tudom, a többség most Szoboszlairól beszél, természetesen okkal, de én kiemelném Szalai Attilát, aki remekül teljesít a védelemben. Az édesapja a játékosom volt Vácott, és az alma nem esett messze a fájától, a fiú ugyanolyan megbízható, és ugyanúgy gond nélkül használható a védelem több posztján, mint az apja. Sallai Roland eleinte, amikor még itthon játszott, nem tetszett, de rengeteget változott az előnyére. Meghatározó ember lett, keményedett, jól lő, beérett futballistaként. Nagyon sajnáltam Gulácsi Pétert a hibájáért. Jól döntött, mert azt a labdát nem kiütni, hanem fogni kellett, de valamiért oldalról próbálta megtenni, ezért csúszott ki a kesztyűjéből. A hiba benne van a kapusok életében is, a lényeg, hogy az a hiba ne döntő legyen, és a csapat most gondoskodott erről. És ne felejtsük el: Gulácsinak nagy szerepe van abban, hogy a válogatott egyáltalán eljutott a pótselejtezőig. Minden elismerésem a csapatnak, és persze Marco Rossi is rászolgált, aki jó választás volt erre a posztra, együtt él a magyar futballal, és szemlátomást élvezi nálunk a munkáját.

Gellei Imre: Megérdemelten kerültünk be a legjobbak közé

Előbb az U21-es csapat edzője volt, majd 2001-ben vette át a válogatottat, és 2003 végéig dolgozott szövetségi kapitányként. A 2004-es Európa-bajnokság selejtezőin az utolsó mérkőzésig volt esély kiharcolni a pótselejtezővel járó második helyet a csoportban, de egy lengyelektől elszenvedett hazai vereség ezt meghiúsította.

Fotó: Nemzeti Sport/archív

– Nagyon boldog vagyok az eredmény miatt, annak pedig külön örülök, hogy a válogatott bebizonyította, mennyire remek közösséget alkot. Gulácsi Péter Bulgáriában a mezőny legjobbja volt, a bravúrjai nélkül nem ért volna el idáig a csapat, most hibázott, de a többiek helyrehozták. Ez elsősorban Marco Rossi érdeme, aki előtt megemelem a kalapomat. Korábban sokat emlegettük a balkáni országok játékosait, akik kérlelhetetlenül nagy küzdők, nem adják fel az utolsó percig, és most már a mi válogatottunkat is ezek jellemzik. Az is nagyszerű, hogy van olyan játékosunk, akinek, ha nem is megy jól a játék, képes feltenni az i-re a pontot. Szoboszlai Dominikre gondolok, akit négy éve láttam először játszani, tizenhat éves volt, de már felnőtt módon futballozott. A magyar válogatott olyan körbe került be megérdemelten az Európa-bajnoki részvétellel, ahova a legjobbak tartoznak. Marco Rossi igazi dolgos, munkás edző, akiről tudom, hogy nagyon tiszteli ezt az országot. Remélem, betartja az ígéretét, és valamilyen szinten tényleg megtanul magyarul. Végül tetszett az is, amit a mérkőzés után hallottam: a játékosok tisztán, szívből és őszintén nyilatkoztak, ami csak növeli az elismerésemet.

Egervári Sándor: A közösség erejét jelzi ez a siker

A 2010-ben megválasztott, Csányi Sándor vezette új elnökség nevezte ki szövetségi kapitánynak. Vezetésével a válogatott jelentősen előrelépett a ranglistákon, a sorsolásokon a negyedikből a második kalapba került, de neki sem sikerült kivezetnie a csapatot a soros Európa-bajnokságra. A hollandoktól elszenvedett 8-1-es vereség után 2013. október 11-én lemondott.

Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

– Marco Rossi megérdemli a legnagyobb gratulációt. Öröm volt nézni, mennyire egységes a csapata, mennyire küzdenek egymásért a játékosai, a távoli irányításával is jól működött a stáb, remekül bejöttek a cserék. A kapitány felkészültsége és a személyisége is remek választássá teszi erre a posztra, megérdemelte ezt a sikert. Minden meccs után beszélünk egymással, most is így történt, tehát az elismerésemet már személyesen is kifejeztem. Szoboszlai Dominik pompás gólt lőtt a hosszabbításban, amelyhez kellett az is, hogy Könyves Norbert kivitt egy belső védőt a szélre, és Szoboszlai előtt így kinyílt az út, az ilyen apróságok is hozzájárultak ehhez a győzelemhez. A futballban nem lehet mindig sziporkázó játékkal nyerni, és a közösség erejéről éppen az árulkodik legjobban, hogy amikor a csapat nem játszik igazán jól, akkor is képes felülmúlni saját magát, és képes kicsikarni a győzelmet. A kulcsszó nálam mindig is a közösség volt, egy csapatjátéknál ez rendkívül lényeges. Ismét kijutottunk az Európa-bajnokságra, és végre elmondhatjuk, hogy a magyar futballnak újra van tekintélye a világban. Csányi Sándor elismert vezető lett az UEFA-ban és a FIFA-ban, világszínvonalú stadionokban játszhatnak a csapatok, az utánpótlás remek körülmények között fejlődhet, és vannak külföldön is jegyzett labdarúgóink, mint például Szoboszlai Dominik, Sallai Roland vagy éppen a szívem egyik csücske, Gulácsi Péter. Most már csak az kell, hogy az élet kegyes legyen, és a június az Eb-rendezéssel, a magyar részvétellel a labdarúgás ünnepének az ideje lehessen.