– Az első félidőben ötven-ötven százalékos csata folyt, jól olvastuk a játékot, tudtuk, mire számítsunk a ZTE-től. Voltak helyzeteink, de nem tudtunk gólt lőni, míg a kapott gólnál a védőknek okosabbnak kellett volna lenniük. A piros lap után számítottunk arra, hogy ellenfelünk behúzódik a kapuja elé, számos lehetőséget alakítottunk ki, de az utolsó mozzanat nem sikerült. Az utolsó pillanatban begyötört gólnak nagyon kell örülni, hiszen ezzel legalább megmentettünk egy pontot. Ahogy az előző két mérkőzésen, úgy most sem játszottunk rosszul, de számtalan lehetőséget, ziccert hagyunk ki. Ennek az az oka, hogy hiányzik még a keretből egy igazi befejező csatár. Junior Tallo az egyetlen ilyen emberünk, aki az elmúlt két hétben sérült volt, negyed órát tudott vállalni. A két hét szünet – hiszen a Mol Fehérvár elleni találkozónk elmarad jövő héten – lehetőséget ad arra, hogy beépítsük az új embereket a csapatba. Erőnlétileg őket még magasabb szintre kell hoznunk.
Ricardo Moniz, a Zalaegerszeg vezetőedzője sokkal csalódottabban nyilatkozott, és mint kiderült, gyorsan levonta a mérkőzés tanulságait is:
– Irányítani akartuk a játékot, nagyon jól működött a letámadásunk, az Újpestnek nem adtunk területet a játékra. Németh Dániel ebből a presszingből tudott gólt szerezni. A piros lap megváltoztatta a meccs képét, pedig alapelvünk volt, hogy egy ilyen hőfokú meccsen ne kapjunk kiállítást. A második félidőt szeretnénk elfelejteni: tíz emberrel védekezésre kényszerültünk, és húsz másodperccel a vége előtt kaptuk a gólt. Annyiban volt ez a meccs más az Újpestnek, mint legutóbb hasonló helyzetben a Puskás Akadémia ellen, hogy ott a felcsútiak tudtak kontrázni, a mi támadóink ellenben nem voltak képesek gólszerzési lehetőségeket kialakítani. Nagyon hosszú lesz az út haza, Zalaegerszegre, a játékosok fáradtak, de holnap folytatjuk a munkát. Ma megtanultuk, hogy a mi játékstílusunkat igen nehéz tíz emberrel játszani.
