Hitet tett a NOB a transznemű sportolók mellett

Közeleg a nagy, helyesebben ellentmondásos nap, amikor bemutatkozik az olimpiák történetének első transznemű versenyzője, az ausztrál súlyemelő(nő), Laurel – született Gavin – Hubbard. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezető beosztású tisztségviselők részvételével tartott kerekasztal-beszélgetést a témában. A NOB eltökélt a befogadás mértékének növelése mellett, ez maga az evolúció – ehhez hasonló kinyilatkoztatások hangzottak el. Van okunk félteni az olimpiai mozgalom jövőjét.

Laurel Hubbard. A NOB transznemű büszkesége Fotó: Alex Pantling Forrás: Getty Images

Hétfőn rendezik a női súlyemelés +87 kg-os súlycsoportjának versenyét. A mezőnyben az új-zélandi Laurel (született Gavin) Hubbarddel, az olimpiák történetének első transznemű sportolójával. (Az ő indulásának hátterével korábban részletesen foglalkoztunk.)

Hubbard szereplése nagy vitákat, sőt indulatokat gerjeszt. Az ő képe virít például a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) magazinjának címlapján, s a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) pénteken kerekasztal-beszélgetést rendezett a témában több magas rangú sportvezető részvételével. Új-Zéland olimpiai bizottságát Ashley Abbott kommunikációs igazgató képviselte, a NOB-ot Christian Klaue kommunikációs vezető, Richard Budgett, az orvosi és tudományos bizottság igazgatója, Katia Mascagni a társadalmi kapcsolatokért felelős, a Nemzetközi Súlyemelő-szövetséget pedig szintén egy kommunikációs vezető, Mark Cooper képviselte. Mindannyian egy követ fújtak.

A kommunikátorok véleményével nem szívesen untatnám a tisztelt olvasókat. El tudják képzelni, hogy a szponzorai sorában számos multinacionális céget felsorakoztató NOB milyen véleményen van az ügyben, de néhány idézetet azért ragadjunk ki.

Ashley Abbott szerint Laurel (született Gavin) Hubbard egyenesen példakép, s hát „példaképekre azért van szükség, mert új utakat nyitnak meg”. „Nagyszerű ezt látni Új-Zélandnak, ahogy az egész világnak.”

Laurel Hubbard. A NOB transznemű büszkesége
Fotó: Alex Pantling / Getty Images

Christian Klaue arról hablatyolt, hogy sportágról sportágra, sőt versenyszámról versenyszámra ki kell dolgozni annak a kereteit, hogy a transznemű nők milyen feltételekkel versenyezhetnek a született nők között.

A szabályozásnak a jelenleg érvényes formája a tesztoszteronszintet határozza meg bizonyos mértékben (5-10 nanomol/liter egységben). Atlétikában ez már most így van, a futószámok közül például csak 400, 800 és 1500 méteren van érdemben korlátozás. Belegondolni is borzalmas abba a bábeli zűrzavarba, ami sportágról sportágra, versenyszámról versenyszámra változtatja a szabályokat.

Herr Klaue csak kimondta a frankót:

„Ez az evolúció, ami folytatódik. Minden különböző csoport felé kinyújtjuk a kezünket, s megkezdjük velük a konzultációt az eljárásról. […] Ez voltaképpen mindenkinek az érdeke. A különböző érdekek kiegyensúlyozása.”

Gyönyörű. Ezért van szükség a mai világban kommunikációs vezetőkre, hogy a társadalmi öngyilkosságot ilyen szép szavakba csomagolják.

Ahogy mondtam, hagyjuk is a kommunikátorokat. De figyeljük csak a NOB orvosi és tudományos bizottságának elnökét!

„Fontos arra emlékeznünk, hogy a transznemű nők is nők – mondja ki rögtön az első mondatában. – És a sport befogadó szellemiségének jegyében, ha ez lehetséges, őket is be kell vonni a sportba.” Majd kimondatik a bölcsesség, csak ott merülnek fel kételyek, ahol az igazságosság alapelve sérülhet. „A NOB eltökélt szándéka, hogy növelje a sportban való részvételt, mint az egyik alapkövetelményt, ugyanakkor a legfontosabb prioritásunk a méltányosság. A jelenlegi keret vagy irányelvek, amelyeket kidolgoztak, valójában mind a biztonság, a befogadás és a méltányosság közötti egyensúlyról szólnak” – Richard Budgett a kommunikátorokat megszégyenítő kifinomultsággal képes beszélni a kérdésről.

A moderátor becsületére legyen mondva, feltette a kérdést: a született nők nem kerülhetnek hátrányba a transzneműekkel szemben? Nos, doktor Budgett erre azt bírta felelni, hogy száz éve fejlesztik a nők sportját, ez is része ennek a kérdésnek. „Az egész kérdéskört a tudomány, az idő és a tapasztalat segíti majd megoldani – szem előtt tartva, hogy minden nő kapjon esélyt.” Gyönyörű, ismét csak ezt mondhatjuk…

Aztán arról beszélt az igazgató úr, hogy mégsem olyan könnyű összehasonlítani a született és a transznemű nők teljesítményét. S különben is, Richard Budgett szerint túl van dimenzionálva a kérdésnek a született női sportolókra gyakorolt hatása. Hát persze…

Végül az igazgató úr a kérdéskört tovább tágította. „Az olimpia kiválóan alkalmas arra, hogy új ötleteket karoljon fel és lendítsen az LMBTQ+ ügyén, ebben az esetben kifejezetten a transzneműekkel. És remélem, az emberek valóban azt fogják látni, hogy mindannyian a társadalom azonos jogú tagjai.”

Csak reméljük, Richard Budgett nem arról vizionál, hogy az olimpia milyen remek LMBTQ-eseménnyé avanzsálhat a jövőben.

Hát itt tartunk. Ezek a kérdések foglalkoztatják napjainkban mindenekelőtt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, az olimpiai mozgalom letéteményeseit. A kulcspozícióban lévők szerint szép jövő előtt állunk. Hadd szabadjon ebben kételkedni.