A 21 esztendős újpesti srác, Hollai Ferenc a 101-es tüzérosztály újoncaként került ki Németországba. Mielőtt Pápánál elindították a vonatot, azzal biztatták őket, hogy német földön győzedelmeskedhetnek a szovjetek felett, s legyűrhetik a kommunizmust is. Jól tudjuk, az események nem úgy alakultak, mint azt 1944 karácsonyán Hollai elöljárói gondolták volna.
Az újpesti fiatal egy magdeburgi tüzéralakulathoz került. Berlintől 60 kilométerre még bevetették őket, de mint fogalmaz, ekkor már a háború a végnapjait járta. Feri bácsi ma is tisztán emlékszik az amerikai röplapokra, amelyek hirdették, hogy az Elba túloldalán “amerikai hadifogság várja” őket.
„Gyalogoltam vagy 30 kilométert Berlin felé. Volt ott egy uszályokból összerakott híd, azon mentem át a folyó túloldalára. Boldog voltam, hogy amerikai hadifogoly leszek. Levittek a Rajna völgyébe, ahol körülbelül kilencmillióan voltunk hadifoglyok. Elképzelhetetlen: nem lehetett látni, hogy hol a vége a tábornak. Ekkora tömegnek az ellátásáról még a jól szervezett amerikai hadsereg sem tudott gondoskodni. Kaptam harmincféle kosztot minden nap: egy kanál fasírozott, egy kanál spenót, egy kanál zöldborsó, egy kanál szárított sárgarépa stb. Rettenetesen lefogytunk, végig koplaltunk, addig a napig, ameddig meg nem kötötték a potsdami egyezményt, és fel nem darabolták Németországot megszállási övezetekre. A fogolytáborunk francia övezet lett, átvettek bennünket a franciák” – meséli Hollai Ferenc.
Hollai Ferenc emlékezete szerint egészen eddig a pillanatig nap, mint nap „hordták a német katonákat, hogy jóvátételbe újra felépítsék a tönkretett Franciaországot”. Szerinte a magyarokat sokáig tartalékolták, de ezután már nem volt kérdés, hogy előttük is megnyílik a pokol kapuja. Az éhség már csupán egy volt a halált hozó problémák közül. Feri bácsi videónkban emlékezik vissza a francia fogolytábor nyers valójára:
Szanitéc a fogolytáborban
Feri bácsi 1945. szeptember 1-jén került a strassbourgi táborba, emlékezete szerint 16 ezer magyar bajtársával együtt.