Európában egyedülálló a vitányvári fejlesztés

A Csák nemzetség fészke évszázadok óta álmát alussza, pontosabban csak aludta. Így született újjá Vitányvár.

Magyar kutatók virtuális oktatótérben alkalmazható interaktív teret hoztak létre. Nem csupán egy filmet nézhetünk meg, hanem térben is bejárhatjuk az erődöt. Mindezt akár egy kiállításon, egy történelemórán, vagy éppen most az asztalnál ülve is megtehetjük. A program egyik vezető szakemberével, Balogh Andrással beszélgettünk.

– Romjaiból építették újjá Vitányvárat. A hangzatos szavak mögött pontosan milyen munka rejlik?
– Ez az interaktív fejlesztés egy kutatás-fejlesztési projektnek egy eleme, ami a SziMe3D AR projektből indul, ahol kulturális örökségvédelmi helyszíneket és különböző kiemelt fontosságú tárgyak 3 dimenziós szkennelését végeztük. Az volt a célunk, hogy ezekből az állományokból a pontfelhők és tudományosan megalapozott, s feldolgozott állományok mellett, interaktív oktatótereket és különböző érdekes anyagokat állítsunk elő, amelyek az oktatás, a turizmus és a múzeumok világában is hasznosulhatnak majd.

– Legutóbb a simontornyai vár történetét dolgozták fel. A most debütáló projekt miért és miben más?
– Vitányvár egy folyamatosan pusztuló rom, jelen állapotának 3D dokumentálása nem várhatott tovább. Azért is választottuk ki helyszínnek, mert kiválóan alkalmas volt a kutatás-fejlesztés minden elemére. Vitányvár mellett több helyszínt is megnéztünk, de ez tökéletes teszthelyszínnek tűnt, viszonylag kisméretű és jól felmérhető. Tudtunk benne térszkenneres felméréseket végezni, így ezek segítségével szakmailag hitelesebben rekonstruálhattuk a korabeli állapotot. Eddig is készítettünk virtuális, „vissza a múltba” alkalmazásokat, ahol egy fix gömbpanoráma nézőponton körbetekintünk a térben, és a mai állapotot a korabelivel össze lehet hasonlítani, de most ezt kevésnek tartottuk, mert nem tudjuk szabadon bejárni a teret, csak kötött helyeken lehetett körbetekinteni. Ezért találtuk ki, hogy fejlesztünk egy olyan virtuális teret, ami kötöttségek nélkül bejárható. Információs pontokat is elhelyeztünk a térben, hogy a helységekről, helyszínekről tájékoztató adatok is elérhetőek legyenek.
Az alkalmazásban ezek a tudnivalók szövegként olvashatók, de narrációként is elhangzanak.

– Mennyiben számít egyedülállónak ez az alkalmazás, s milyen eszközökre fejlesztették?
– Ezen technológiák összekapcsolása már egy új innovációnak tekinthető, egy összetett kutatás-fejlesztés. Magyarországon, s talán még Európában sincs olyan párhuzam, ami az érdeklődők számára komplex, több modern technológiai eszközt összekapcsoló és felhasználó fejlesztésen keresztül mutatna be egy rekonstruált történelmi helyszínt. Az egyik ilyen eszköz az Oculus szemüveg, mellyel számos tartalom-fejlesztés készül napjainkban, de az oktató szoftverek az igazán érdekesek. Például az egyik, ami nagyon tartalmas, egy a világegyetemet bemutató alkalmazás. Mi is ilyen pozitív példát szeretnénk állítani ennek a különleges eszköznek a használatára. Kipróbáltuk Vitányvár esetében is, olyan, mintha ott sétálnánk a korabeli várban.

Ez egy fejlődési állomás, ahova most elértünk, szerintem egy jelentős mérföldkő lehet a 3D rekonstrukciók történetében. A vitányvári projekt nem csupán egy virtuális túra, nem egy animáció, hanem egy virtuálisan bejárható interaktív tér. Nehéz kérdés, hogy ha ezt kiállításban szeretnénk elhelyezni, megjeleníteni, akkor azt hogyan tudnánk a lehető legjobban megoldani. Az egyik legjobb technológiai irány a leap motion (érintés nélküli vezérlés technológia), ami a tesztjeink alapján egy jól használható eszköz például a navigálásra. Ha az érzékelő fölé teszem a kezem, akkor a kézmozdulatokra vezérli a térben történő mozgást, tehát nem kell hozzá a billentyűzet, vagy egér. Ha a kézfejemet nyitva tartva forgatom, abba az irányba nézünk, amerre a kezünk fordul. Ha a két ujjamból egy „V” betűt formálok, akkor a kamera előre megy. Nagyon jól lehet irányítani, bárki gyorsan megtanulhatja a használatát. Mindez majd a projekt zárásaként a visegrádi Mátyás Király Múzeumban nyíló kiállításon lesz látható 2014. május 1-től. A fejlesztésünk azonban az interneten is elérhető, hagyományos módszerekkel bárki számára használható. Az alkalmazás elindításához egy plugin letöltése szükséges, de ez pár perc alatt megtörténik, és máris sétálhatunk a virtuális térben.

– A Vitányvár-projekt hol hasznosulhat igazán?
– Egy nagyon jó virtuális oktatótér lehet belőle, akár történelemórán egy interaktív táblán a tanárok bemutathatják, hogy is nézett ki, s milyen funkciókat látott el egy ilyen középkori vár. Ma már a történelemtanítást meg tudjuk egy ilyen oldalról is közelíteni. Egy igazi kincs, egy eldugott gyöngyszem Vitányvár. Ami még nagyon érdekes benne, hogy a belső tereket is rekonstruáltuk, hasonlóan, mint a már említett simontornyai animációnál, igyekeztünk itt is korhűen berendezni a belső tereket.

A vár teljesen szabadon bejárható, bármit meg lehet nézni. Ennek a feladatnak a megoldása nagy kihívást jelentett számunkra, hiszen minden apró részlet kidolgozásra került és az optimalizálás szigorú követelményeinek is meg kellett felelnünk. A fejlesztés e szakaszában kis fájlméretben kellett részletgazdag és élménydús eredményt elérni. Ez hasonlít egy játékfejlesztéshez, csak mi nem egy fantasy, azaz előre kitalált világot építettünk sárkányokkal és kitalált várral. Nincsenek mitikus szereplők, hiszen valós, történelmi adatok alapján készítettünk el mindent. Azt fontos kiemelni, hogy a vár ilyen is lehetett, nem tudjuk pontosan, hogy ilyen volt-e, de nagyon sok szakmai szempontot figyelembe vettünk azért, hogy minél hitelesebb legyen.

– Mondhatom úgy, ez egy negyedik dimenzió, ami abszolút újdonságnak tűnik.
– Amiket régen a sci-fi filmekben láttunk, azok most valóban kezdenek megvalósulni. Érdekes, hogy a történelmi korokat párosítjuk a legmodernebb megoldásokkal, például a térszkenner egy teljesen új technológia, nemrég kezdték itthon is használni az örökségvédelemben. A térszkennelés egy fontos kiinduló alapanyag a rekonstrukcióhoz, s egyben állapotrögzítés, milliméter pontos felmérés a romló állapotban, pusztuló fázisban lévő várról. Az adatokat felhasználva építettük fel a rekonstrukciót. Az alkalmazásban az egyik menüpontra kattintva egyértelműen lehet látni, hogy mi az, ami ma megvan, és mi az, ami a valóshoz képest rekonstrukció.

Az interaktív fejlesztés mellett fontos kiemelni, hogy a várról elkészült felmérésből egy digitális dokumentáció is készült. Ez azért is jelentős Vitányvár esetében, mert a vár napról-napra rosszabb állapotban van, amit ma látunk, az lehet, hogy pár év múlva már lepusztul, megsemmisül.

– Mennyire tudnak s akarnak versenyezni a nyugati példákkal?
– Ez egy előre mutató technológiai irány, amely minden bizonnyal nyugaton is felkelti a szakemberek érdeklődését. Mindenképpen szeretnénk továbblépni, számunkra ez egy első állomás. Vitányvárat sem tartom egy végleges fejlesztésnek, hiszen ebből további interaktív tereket és közösségi funkciókkal ellátott oktatói környezeteket lehet létrehozni. Az eszközök és lehetőségek adottak, ezeket kell megfelelően alkalmazni.